4 perc olvasási idő

Arról már korábban írtunk, hogy Oroszországban egy szúrópróbaszerű bizottsági ellenőrzés alkalmával több mint 800 plágiumgyanús cikk került visszavonásra. Ebben a cikkünkben pedig arról számolunk be, hogy miképp tűnt el több mint száz nyíltan elérhető folyóirat az internetről. 

Kutatók arra lettek figyelmesek, hogy számos open access folyóirat vált inaktívvá 2000 és 2019 között. Következtetéseik szerint több száz másik folyóirat van kitéve ennek a veszélynek. 

A tudományos folyóiratok kulcsszerepet játszanak a kutatási eredmények terjesztésében és azok megőrzésében. Egy idei tanulmány szerint az elmúlt 2 évtized során mintegy 176 tudományos, open access folyóirat szűnt meg, ezzel pedig többezer folyóiratcikknek veszett nyoma.

Tudományos publikációkat alapvetően nem kellene tudnunk elveszíteni, kiváltképp olyanokat, amelyek nyíltan elérhetők a világhálón.

jelentette ki Mikael Laakso, a helsinki Hanken Közgazdasági Iskola informatikusa és a tanulmány társszerzője. 

Mi állhat a háttérben? 

Annak, hogy miért tűnik el egy folyóirat az internetről, számos oka lehet. Az egyik lehetséges magyarázat lehet az, hogy a kiadvány weboldalának költségeit a kiadó már nem akarja vagy nem tudja tovább fedezni. Az is előfordulhat, hogy a folyóirat egy olyan online platformon található, amelyet egy tudományos intézmény működtet. A szerverüzemeltetés során vagy a weboldal frissítésekor a folyóiratnak könnyen nyoma veszhet. 

Kezdeményezések hosszú távú megőrzésre

Ennek elkerülése végett digitális archívumokban javasolt tárolni a folyóiratokat. Ezt támogatja a stanfordi könyvtár által fejlesztett program, a LOCKSS (Lots of Copies Keep Stuff Safe). mely biztosítja a publikációk elérhetőségét, a kiadó megszűnésének esetén is. A LOCKSS,- az éves díjat fizető- könyvtárak szerverén található tartalomból több másolatot készít, ezáltal garantálja a kiadvány hosszú távú megőrzését. Az elmúlt 20 évben több hasonló kezdeményezés jelent meg, mint például a CLOCKSS, a Portico, a Public Knowledge Project’s Preservation Network (PKP PN.) 

Ezeknek a programoknak eltérő díjazása van, és különböző szolgáltatást biztosítanak. Elérhető olyan, amely kifejezetten a könyvtáraknak nyújt támogatást, és olyan is, amely a kiadók munkáját segíti. 

Mivel nem áll rendelkezésre egyetlen adatbázis sem, amely nyomon követi a nyílt hozzáférésű folyóiratok tevékenységét, így nem egyszerű meghatározni, hogy melyik folyóirat vált inaktívvá. Még a DOAJ (Directory of Open Access Journals) sem regisztrálja azokat a folyóiratokat, amelyek már nem publikálnak.

Ellenőrző pontok

Az eltűnt folyóiratok nyomába egy erre a célra verbuválódott csapat eredt, akik manuálisan ellenőrizték az adatokat különböző címjegyzékekből, mint a DOAJ, Ulrichsweb és Scopus. Ezt követően meggyőződtek arról, hogy az általuk talált címek valamelyike szerepel-e a Keepers Registry-ben, amely digitális megőrzési rendszerben lévő folyóiratokat listázza. Végül az “internetarchívum”, angolul Internet Archive’s Wayback Machine segítségével az inaktív állapotban lévő folyóiratok weboldalán tételesen átnézték az utolsó publikáció megjelenésének dátumát. Egy folyóiratot akkor tekintették “eltűntnek”, ha tartalmának kevesebb mint 50%-a volt nyíltan elérhető. Ettől függetlenül előfordulhatott, hogy néhány folyóirat nyomtatott formában vagy online továbbra is megtalálható, vagy megvásárolható volt. 

Távolabbi kilátások 

A megszűnt folyóiratok túlnyomó része a társadalom – és bölcsészettudomány területén található, emellett az élettudomány, egészségtudomány, fizikatudomány is érintett. A  folyóiratok fele valamely kutatóintézet vagy tudományos közösség egyikéhez tartozik. 

A 176 folyóirat legnagyobb része miután inaktívvá vált, 5 éven belül már nem volt fellelhető. Egyharmad részük pedig az utolsó közleményétől számított 1 éven belül teljes egészében megszűnt. Ezt az életciklust alapul véve az elemzők további 900 inaktív folyóiratról feltételezik, hogy belátható időn belül hasonló sorsra jutnak mint társaik.

Kié a felelősség?

Matthias Lisa, a tanulmány egyik szerzője szerint az inaktív folyóiratok megmentésének felelősségét meg kellene osztani a kiadók, szerzők, könyvtárosok valamint a megőrzést biztosító rendszerek között.

Forrás: Nature

Mutasd meg másoknak is:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük