Kalauz a tudományos kommunikációban
Mikor túlzás az önidézés?

Mikor túlzás az önidézés?

3 perc olvasási idő
Az idézettség fontos szempont a tudományos publikációk esetében, azonban nem mindegy, hogy a magas hivatkozási szám a kutató szakmai hatását mutatja, vagy csak a kivételesen nagy mennyiségű önhivatkozások eredménye.  

A tudományban gyakori, hogy a kutatási cikkek szerzői egy korábban megfogalmazott mondatot, szövegrészletet újból felhasználnak, és a soron következő cikkükbe is beillesztik, ha az kapcsolódik a témához. Ez a self-citation, magyarul önidézés gyakorlata. Olyan esetekben, amikor a szerző rávilágított egy tényre, vagy olyan kutatást végzett, amelyre új felfedezéseket épít, természetesen a korábbi munkát hivatkozni kell. Minden esetben így kell tenni, akkor is, ha a hivatkozott cikk a sajátunk, akkor is, ha más szerzeménye.

A helyesen kivitelezett self-citation a publikáció eredetiségét erősíti meg, emellett segít az olvasónak a munka mögé látni, és megérteni, hogy a kutatás hogyan fejlődött, mire az aktuális állapotát elérte.

A szó szerint átvett részletek többszörös újrafelhasználását magyarul „önplágiumnak” nevezhetjük. Ellentmondásnak érzed? Jogos lehet az észrevétel, hiszen hogyan lophatnád el a saját ötleteidet magadtól?

Fontos azonban tisztában lennünk azzal, hogy az idézés nem csak arra való, hogy hitelt adj egy-egy ötletnek, más célt is szolgál. A megfelelő hivatkozással gondoskodhatsz arról, hogy az olvasó visszakövethesse a kutatás fejlődését, a felfedezések előrehaladását, valamint alátámasztják a közlemény eredetiségét is.

Hogyan kerüld el?

Arra nem igazán van szabály, hogy mikor elfogadható a saját szövegrészleteink szószerinti újrahasznosítása. Minden esetben számításba kell venni a tudományterület szokásrendszerét, a készülő közlemény műfaját, a szerkesztők, kiadók és az olvasók elvárásait, továbbá a szerzői jogokat is.

Tedd fel a következő kérdéseket:

  • Az írás kellő mértékben mutatja az eredetiséget, hitelességet?
  • Hitelessége megfelel a publikáció típusához?
  • Etikailag és jogilag kinek áll jogában újrafelhasználni a szövegrészletet?

A folyóiratok egyébként gyakran meghatározzák az önhivatkozásra vonatkozó instrukciókat, melyeket általában az Instructions for authors menüpontban találhatunk meg.

Vannak, akik foglalkoznak a kérdéssel

Az elmúlt időszakban egyre fontosabb kérdéssé vált a kutatási eredmények idézettségen alapuló hatásmérése, főleg az önhivatkozás és az idézettség közötti különbség tekintetében. A Text Recycling Research Project az egyik olyan kezdeményezés, amelynek a fókuszterülete a szövegek újrafelhasználása a természettudományi kutatásokban.  A munkacsoport különböző forrásokat és tájékoztatókat kínál nemcsak kutatóknak, de hallgatóknak is, sőt a célcsoport részét képezik a tudományos folyóiratok szerkesztői is.

Emellett pedig hasznos lehet az Interpreting iThenticate Reports: a Guide for Researchers [DOC 711KB] dokumentum, amelyben műfajok szerint határozták meg a különböző elvárásokat. A fájl hasznos javaslatokat is tartalmaz az iThenticate-re vonatkozóan.


Az önhivatkozással kapcsolatban érdemes tovább olvasni, jó szívvel ajánljuk az alábbi idegennyelvű publikációkat:

Mutasd meg másoknak is:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük