„Az emberek azt képzelik a tudósokról, hogy az igazság kutatására esküdtek fel, mint holmi szerzetesek. A templomban már elvesztették a hitüket, a tudományban még nem. Ahogy én viselkedtem, azt üzeni számukra, hogy a tudomány nem szent.” – Diederik Stapel
Diederik Stapel, egykori holland szociálpszichológus több mint 50 tudományos közleményben hamisított kutatási adatokat, köztük olyan cikkekben, melyek nem kisebb folyóiratban, a Science–ben jelentek meg. A Tilberg University egykori szociálpszichológia professzora lelepleződése után életrajzi könyvet jelentetett meg (Diederik Stapel: Ontsporing c. könyv), melyben részletesen ismerteti azokat az eseményeket, melyek hatására a nagyszabású tudományos csalás útjára lépett.
A kutató csúfos leleplezésének részleteit világszerte felkapta a média, a könyv mégis betekintést nyújt azokba a bensőséges erkölcsi dilemmákba, félelmekbe és döntésekbe, hogy hol, hogyan és miért kezdte el Stapel a saját kutatási adatait megmásítani. Az első lépésektől mutatja be a tudós csalóvá válását, továbbá kitér arra is, hogy meglepően vékony vonal választja el a kutatási tényt a csalástól.
Először csak egy 2-est írt át 4-esre, elvégezte a statisztikai elemzést, majd úgy érezte, minden helyreállt a világban. Később ebből szokás vált, teljes adathalmazokat hamisított meg. Az egykori professzor úgy nyilatkozott, több dolog is ösztönözte arra, hogy hamis adatokkal vigye előre kutatói karrierjét. Köztük volt az arrogancia és a lustaság is, a hatalomvágy, továbbá kiemelte a kutatókra nehezedő nyomást. A rendszer elvárja tőlük, hogy közöljék eredményeiket, minél többet és minél jobban. Emellett említette még a megoldásokra való vágyát, a magányt, és a csalódásait, melyek sikeréhséget eredményeztek. A kutatási adatok fabrikálására drogként tekint, a függőjévé vált, amit többszöri próbálkozásra sem tudott elengedni. Véleménye szerint a mérgező emberi környezet vitte rá arra, hogy tudományos bűnözővé váljon.
Éveken keresztül végezte ily módon a kutatásait, annak ellenére, hogy módszere nem volt túl megfontolt. Az éj leple alatt, az otthonában szerette a valós analízist kitaláltra cserélni. Egészen addig próbálkozott, míg neki tetsző végeredményt kapott.
„Soha, senki sem ellenőrizte a munkámat. Bíztak bennem. Mindent önállóan végeztem, mellettem pedig ott volt egy nagy tál sütemény. Se anya, se egy zár nem volt, ami megállított volna. Minden nap olyan volt, mintha egy óriási süteményestálból dolgoztam volna, tele édességgel, karnyújtásnyira. Mindet elvehettem, ha azt akartam.”
Diederik Stapel, Derailed: The Rise and Fall of Diederik Stapel
Stapel a New York Times Magazine-nak adott mélyinterjújában elmondta, hogy tulajdonképpen amit az emberek nem látnak az az, hogy a tudomány is egyfajta üzlet. Kutatóként erőforrásra, pályázatokra és pénzre van szükség, azonban óriási a verseny. A tudósok mindent megtesznek, hogy támogatót szerezzenek a kutatásaikhoz. Természetesen a tudomány a felfedezésről szól, új eredmények bemutatásáról. Ugyanúgy része viszont a kommunikáció, a meggyőzés képessége, és a marketing. Stapel amolyan ügynökként tekint magára. Az interjúban megnevesített két kutatót is, John Cacioppot és Daniel Gilbertet, akikre személyes példaképeként tekint. Egyik kutatót sem vádolták soha csalással. Stapel szerint ők mind utazók, akik minden állomáson ugyanazt a sztorit adják el a közönségnek.
Az interjúból az is kiderül, hogy a professzor gyermekkorában valószínűleg nem kapott megfelelő nevelést, melynek eredményeként folytonos szorongásban élt. Úgy érezte, az eredményei határozzák meg a személyiségét és a pozícióját.
Sajnos nem a holland szociálpszichológus az egyetlen, aki hamis adatokkal egyengette tudományos munkásságát. Woo Suk Hwang neve ismerősen csenghet 2006-ból, amikor kiderült róla, hogy emberi embrionális őssejt kutatásában fabrikált adatokkal dolgozott. A valótlan adatokkal több pályázatot is elnyert – írja a Nature. Végül 2 év börtönre ítélték, de nem a tudományban elkövetett csalása miatt, az alól felmentették. Sikkasztás és bioetikai szabályok megsértése miatt kapott felfüggesztettet. Csúnya történet Hwangé, a bíróságon kiderült, hogy a grantek egy bizonyos részét az orosz maffia kapta meg egy mamut DNS-ért, amit a kutató klónozni szeretett volna.
Hwang mellett több befolyásos támogató állt, az ügy kirobbanása után alapítványi díjat kapott tudományos kiválóságáért. Ennek ellenére országos szinten indult hanyatlásnak az őssejt kutatás, melyet Dél-Korea közigazgatása kimagasló összegű támogatásokkal igyekezett ellensúlyozni.