Az open access publikálás segítségével a kutatási eredmények hozzáférhetők a nyilvánosság számára a megjelenés pillanatától, ingyenesen. Ebben az esetben a cikk szerzői fizetik meg az open access közlés költségét, tehát a hagyományos előfizetéses rendszer fordítottjával állunk szemben: a fogyasztó helyett az előállító fizet. A kutatásfinanszírozók, az egyetemek és a tudományos publikálással foglalkozó teljes iparág igyekszik áttérni az open access gyakorlatára.
A kétrészes témánk e heti részében az article processing charge-ról fogunk beszélni, jövőhéten pedig a tudományos cikkek díjazási rendszerének lehetőségeit vesszük majd számba.
Mit takar az APC pontosan?
Magyarul sokféleképpen találkozhatunk az APC fogalmával: nevezik közlési díjnak, cikkfeldolgozási díjnak, publikációs költségnek is. Az article processing charge fogalma a “cikkfeldolgozási díj” fordításhoz áll a legközelebb, így mi most eszerint fogjuk értelmezni. Szerencsére a cikkfeldolgozási díjat nem kell megfizetni azon cikkek esetében, amelyeket a folyóirat elutasít. Legalábbis nem közvetlenül. A cikkek feldolgozása a folyóiratok szemszögéből az alábbi három fázis szerint írható le:
- A cikk beküldése (submission), áttekintés
- Pozitív elbírálás esetében következik a peer review
- A peer review és a revízió után pedig a szerkesztés és a publikálás fázisa következik.
A kiadó számára mindhárom szinten keletkeznek költségek, melyek magukba foglalják a munkaerő megfizetését, továbbá a szükséges rendszerek és technológiák üzemeltetését is.
Tudtad?
A kéziratok magas százaléka sosem jelenik meg, valahol a publikációs folyamat közben lemorzsolódnak. Egy 2015-ös tanulmány szerint az első submission során a cikkek 15%-át fogadják el közlésre, második próbálkozásra 47%-uk megy át a rostán, a kéziratok 20%-a pedig csak harmadik beküldésre lesznek sikeresek.
A hagyományos publikációs modell szerint az előállítás költségét az előfizetők térítik meg, de az open access világban nincs előfizetési díj, a szerzők fizetnek a cikkek publikálásáért. Jelenleg csak azokért a cikkekért kérnek pénzt a kiadók, amik meg is jelennek. És azok a szerzők, akiknek sikeresen megjelennek a cikkeik, közvetve fizetnek azon cikkekért is, amelyeket a folyóirat valami miatt nem tudott publikálni. Többek között az ilyen cikkek miatt is magasak az APC-k, a belefektetett munkát valahol meg kell téríteni.
Nem új ötlet azonban az, hogy az APC-t két részre bontsák: azért is fizetnünk kell, hogy a folyóirathoz beküldhessük a cikkünk kéziratát és azért is, ha végül a cikk megjelenik. Ennek nyilván azért van értelme, mert a folyóirat számára akkor is merülnek fel költségek, ha a cikk nem jelenik meg valamilyen okból, munka azért még van vele.
A submission fee bevezetésével a tudományos publikálás pénzügyi rendszere teljes mértékben átalakítható volna. Sőt, egyes szakértők szerint a cikkek megjelentetése olcsóbb is lehetne és a szerzők átgondoltabban választanának folyóiratot, közleményeik megjelentetése céljából.
Jövőhéten áttekintjük a submission fee bevezetésének lehetséges hatásait a tudományos kommunikációra, és szót ejtünk majd az új fizetési modell és a nyílt hozzáférésű tudomány kapcsolatáról is.
Forrás: TheScholarlyKitchen