Kalauz a tudományos kommunikációban
Így kerüld el a predátor folyóiratokat 7 egyszerű lépésben

Így kerüld el a predátor folyóiratokat 7 egyszerű lépésben

7 perc olvasási idő

A nyílt hozzáférésű publikálás gyakorlata leegyszerűsítette a tudományos publikálást, az eredmények könnyedén hozzáférhetővé váltak. Az open access modell alapja, hogy a cikk megjelentetési költségeit a szerző állja, a közlemény pedig ingyenesen olvasható online.

Az üzleti modell a tudományos kiadók körében olyan népszerűvé vált, hogy már több száz open access folyóirat működik a szektorban. Ugyanakkor az online tér és a gyors, nyílt elérés vonzó környezet a csaló tevékenységek megjelenésére, így kevésbé elismert, úgynevezett predátor folyóiratok is megjelentek a piacon.

Mit nevezünk predátor folyóiratnak?

A predátorokat sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg, azonban hivatalos és egyértelmű definíció csak nemrégiben született. A predátor folyóiratok meghatározása a Nature cikke alapján, szabad fordításban így szól:

A predátor folyóiratok és kiadók olyan gazdasági szervezetek, amelyek a szervezet saját érdekeit helyezik előtérbe a tudomány rovására. Hamis és félrevezető információk jellemzik, a minőségi szerkesztői és publikációs gyakorlattól való távolmaradás, és az átláthatóság hiánya. Továbbá felismerhető még arról az agresszív gyakorlatáról, hogy válogatás nélkül felkérésekkel/megkeresésekkel bombázzák a szerzőket.

A predátorokra jellemző, hogy előre pénzt kérnek, ennek ellenére viszont nem biztosítják az elvárt szolgáltatást. Nagy részük egyáltalán nem is közli a benyújtott kéziratot, fizetés után sem. Vannak azonban olyanok is, amelyek bármiféle szakmai ellenőrzés alkalmazása nélkül publikálják a munkát.

Miről ismerheted fel?

1. A weboldal

Gyakran profi weboldallal rendelkezik a predátor folyóirat, azonban sokszor árulkodó a giccs és az igénytelenség a site-on. Szivárványszínű, animált, csillogó-villogó tudománymetriai mutatók táncolnak a főoldalon a szerzők megtévesztésére. A kutatók számára általában fontos, hogy Impakt Faktorral rendelkezzen a folyóirat, amiben kutatási eredményeit publikálja, így a figyelemfelkeltő szám hívogató lehet a hiszékenyeknek. Az Impakt Faktort mindig a Journal Citation Reportsban kell ellenőrzni, de biztos vagyok benne, hogy a könyvtáros is tud segíteni, ha a folyóirat megbízhatóságát kell megítélni. Ne félj kérdezni!

Árulkodó jel, ha elírást fedezünk fel a weboldalon. Egy magára adó tudományos folyóirattól minimum elvárható, hogy a honlapján megjelenített szövegekben ne legyen hiba.

2. Adatbázisok

A folyóirat általában büszke arra, ha megbízható adatbázisokban szerepel a címe. A predátor folyóiratok jellemzően dobálóznak nagy nevekkel, ezek valóságalapját egyszerűen leellenőrizhetjük. Megbízható adatbázisok a Directory of Open Access Journals, Scopus, Scimago, Journal Citation Reports, Web of Science. Ha ezek valamelyikében szerepel a kiszemelt újság, megkönnyebbülhetsz.

Érdemes még figyelmet fordítani a COPE és az OASPA adataira is. Ezek a jó hírű egyesületek alaposan megvizsgálják a tagjaikat, hogy a publikációs standardokat megfelelően követik-e.

3. Elérhetőségek

A predátor folyóiratok igyekeznek lekövethetetlenek maradni. A csaló folyóirat gyakran azt állítja, hogy székhelye egy adott országban található, azonban az elérhetőségeknél már egy másikat tüntet fel. A folyóiratok nyíltan közlik a nemzetiségüket, érdemes ezt is egyeztetni. A folyóirat képviselőitől kapott e-mailek időbélyegzője ideális esetben bele kell hogy essen az adott ország általános munkaidőkeretébe. Ha az e-mailt más időpontban küldték, gyanúra adhat okot. Nem árt az elérhetőségeknél szereplő telefonszámot is ellenőrizni. Az előhívója megegyezik az ország előhívójával?

4. A szerkesztőbizottság

Minden folyóirat rendelkezik szerkesztőbizottsággal, a tagokat fényképpel együtt jelenítik meg az erről szóló menüpontban. Ellenőrizzük le a szerkesztőbizottság tagjainak munkásságát különböző akadémiai honlapokon, LinkedIn-en, Researchgate-en. Ha a szerkesztőbizottsági munka vagy a folyóiratnál végzett tevékenység nincs feltüntetve az Editor tapasztalatai között, a csaló folyóirat jó eséllyel a tudta nélkül hivatkozik rá.

A predátorok másik módszere, hogy az editorial board tagjait kitalált személyekből, dummykból állítja össze. Az itt felsorolt szakemberek nem léteznek, nevükre rákeresve nem találjuk a tudományterület szakértőjét, a kép pedig valaki más arcát ábrázolja.

5. Peer review és a rá szánt idő

A szakmai ellenőrzés kulcsfontosságú a kutatási eredmények minőségbiztosításában. Amikor egy cikket tudományos folyóiratban tesznek közzé, okkal feltételezik az olvasók, hogy a megjelent információ megbízható és hiteles, legalább a tudományterület két szakértője és egy szerkesztő meggyőződtek erről.

A predátor folyóiratokra jellemző, hogy a peer review folyamatot teljes egészében kihagyják. Ha a folyóirat szupergyors szakmai bírálattal reklámozza önmagát, jobb óvatosnak lenni. Ássuk bele jobban magunkat a publikálás folyamataiba az adott folyóirat esetében, bizonyosodjunk meg róla, hogy a szakma ellenőrzés folyamata teljes.

6. Olvass bele az archívumba

Sok predátor válogatás nélkül, minden hozzájuk beküldött kéziratot ellenőrizetlenül, rövid időn belül közöl. Nézd át az archívumot! Minden cikk beleillik a folyóirat speciális tudományterületébe? Ha például egy rákkutatással foglalkozó folyóirat más témájú, mondjuk reuma kezelésével kapcsolatos cikket jelentetett meg, az arra enged következtetni, hogy nem elég minőségi a szerkesztői munka. Ha sok a hiba a szövegben, a peer review színvonala alacsony. Ha az archívum hiányos, szintén gyanúra ad okot.

7. Költségrendszer

Vannak, akik úgy tartják, hogy a submission fee (a kézirat beküldésekor fizetendő összeg, általános kezelési költség, melynek kifizetése nem garantálja a cikk elfogadását) kérése is gyanút kelt. Attól még nem kell leírni egy folyóiratot, mert a szokásostól eltérő költségrendszert vezetett be. A cikkek kezdeti áttekintéséért történő díjbekérés nem is annyira ördögtől való dolog, mint gondolnánk, korábban már esett erről szó a blogon.


A csaló tevékenység felismerése sosem egyszerű, de mindig jobb az óvatosság. Ha a fenti checklist után még mindig nem vagy biztos benne, megbízható folyóirattal van-e dolgod, bátran vedd fel a kapcsolatot a könyvtárral. Merj kérdezni, rövid határidőn belül választ fogsz kapni, ha kétségeid vannak a közlemény megjelentetésének helyével kapcsolatban.

Te találkoztál már csaló folyóirattal? Mit tapasztaltál?

Mutasd meg másoknak is:

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük