Az elmúlt hét bejegyzésében az article processing charge rejtelmeiről beszéltünk. Szó volt a magas publikációs költségek valódi okáról, majd elgondolkodtunk, milyen változásokat hozhat a submission fee bevezetése. A submission fee-t akkor fizetjük, amikor cikkünket beküldjük egy választott folyóirathoz áttekintésre. A tranzakció korántsem jelenti azt, hogy a szóban forgó cikk meg fog jelenni. A kifizetett összegre tehát érdemesebb egy általános kezelési költségként tekinteni, hiszen a folyóirat komoly munkát fektet az olyan kéziratok feldolgozásába is, amelyeket végül kénytelen visszautasítani. Milyen rendszer alkalmazásával lenne a leghatékonyabb a tudományos publikálás finanszírozási rendszere?
Mi lenne, ha…?
A ScholarlyKitchen szerzői spekuláltak azzal kapcsolatban, hogy mi lenne, ha a peer review folyamatért is külön kellene fizetni, tehát végsősoron az APC-t hármas felosztásban számláznák ki. Az alap ötlet az, hogy a folyóirat díjat számol fel a beküldött kézirat áttekintéséért (submission fee), annak szakmai felülvizsgálatáért (peer review fee), majd a publikálásért is (publication fee). A blog számításai szerint így a jelenlegi APC-khez mérten csupán negyedannyit kellene fizetni, még akkor is, ha a folyóiratnak több számlát kell kezelnie és ezért drágábban adja a portékáját.
A cikkek megjelentetésének költségrendszere abból a szempontból is változáson menne keresztül, hogy a szerzőknek már a cikk folyóirathoz történő beküldésekor el kellene gondolkodniuk azon, honnan teremtik elő az összeget az APC-re. A publikálási folyamat elején felmérnék a lehetőségeiket, és felvennék a kapcsolatot a különféle támogatási programok képviselőivel (pl. könyvtárakkal). Az aktuális rendszerben csak akkor kezdünk el a finanszírozáson gondolkodni, ha a cikkünket már elfogadták. A magas APC-k miatt pedig gyakran kellemetlen nagy mértékű támogatásra pályázni.
Az olyan folyóiratok, amelyek korábban a submission fee bevezetésével kísérleteztek, azt tapasztalták, hogy a beküldött kéziratok mennyisége 33,5%-kal csökkent. A kevesebb feldolgozandó tanulmány a megjelenő cikkek költségeit csökkentheti valamivel, ebből pedig az következik, hogy a folyóiratok versenypozíciója megerősödik. – olvasható a cikkben.
További szemléletek
A téma szakértői arra számítanak, hogy a fent részletezett fizetési rendszer egyrészt a tudományos kommunikáció díjainak hatékonyabb elosztását eredményezné, másrészt a cikkek megjelentetése olcsóbb lenne, és a szerzők jobban átgondolnák, hogy melyik folyóiratot válasszák közleményük megjelentetésére. A tudományos kommunikáció fejlődését tekintve a jelenlegi időszak megfelelőnek tűnik egy új APC modell bevezetésére, még akkor is, ha nem a submission fee irányába mozdulunk el.
A költségek tisztázását, a folyóiratok árképzésének nyílt és átlátható kezelését a Plan S is egyre inkább igyekszik megkövetelni a folyóiratoktól. A kutatók számára rendkívül előnyös a költségek átláthatóságának ideája, továbbá a remélt árzuhanás a cikkmegjelentésben.
Vajon az új APC modell hogyan befolyásolná a tudományos cikkek szerzőit? Biztos, hogy a magas Impakt Faktorral rendelkező folyóiratba nyújtaná be a kéziratát, vállalva a rizikót, hogy a cikk huzamosabb idő elteltével sem fog megjelenni? Vagy az átlátható árképzés az Impakt Faktorról egyéb kritériumokra helyezné át a hangsúlyt? A ScholarlyKitchen séfjei szerint a változtatások bevezetésével a kézirat beküldése és a cikk megjelenése közötti időszak rövidülését eredményezné. Sőt, az elutasított cikkek rejtett költségeivel is egyszerűbb lenne számolni.
A cikkben igyekeznek arra is kitérni, hogy az új APC modell bevezetését természetesen akadályozhatja, hogy a folyóiratok ódzkodnak a submission és peer review fee-től, míg versenytársaik sem alkalmaznak ilyen díjazásokat.
Lehet, hogy érdemesebb lenne új APC modellt bevezetni ahelyett, hogy várnánk az open access publikálásra való teljes áttérés befejeződését, amely jó eséllyel nem fog megszabadulni a magas publikációs költségektől.
Forrás: TheScholarlyKitchen