Lehet-e néhány tízezer forintért tudományos szerzőséget vásárolni? És hogyan kerülhetnek ilyen közlemények a világ egyik legismertebb tudományos szakmai szervezetének adatbázisába? Az IEEE történetének egyik legnagyobb publikáció-visszavonási hulláma nemcsak a tudományos kiadás sérülékenységére, hanem a kutatási teljesítmény értékelésének alapvető ellentmondásaira is ráirányítja a figyelmet.
2026. október 23-án az Institute of Electrical and Electronics Engineers (IEEE) 1417 konferenciaközleményt vont vissza egyetlen nap alatt. A Nature beszámolója szerint ez minden idők legnagyobb, egyetlen alkalommal végrehajtott tömeges publikáció-visszavonása egy tudományos kiadó részéről.
Az IEEE a világ egyik legjelentősebb műszaki és informatikai szakmai szervezete. Több mint félmillió taggal rendelkezik, évente több mint 2000 konferenciát támogat, és mintegy 350 ezer konferenciaközleményt jelentet meg. Publikációi széles körben hozzáférhetők az IEEE Xplore digitális könyvtárban, és számos nemzetközi tudományos adatbázisban is megjelennek.
Éppen ezért különösen figyelemre méltó, hogy a most visszavont közlemények mögött nem elszigetelt szerzői hibák, hanem szervezett, üzletszerű publikációs visszaélések gyanúja áll.
Hogyan működik a tudományos publikációk feketepiaca?
A történet egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálatával kezdődött. Anna Abalkina és munkatársai több mint 200 közösségimédia-csatornán 4407 olyan hirdetést azonosítottak, amelyek tudományos közleményekben kínáltak megvásárolható szerzői pozíciókat.
A Telegramon, WhatsAppon és Facebookon megjelenő ajánlatok gyakran egészen konkrétak voltak, meghatározott témájú, publikálás előtt álló közleményekhez lehetett szerzőként csatlakozni, természetesen fizetés ellenében.
Az árak sem voltak titkosak. A vizsgálat szerint egy első szerzői pozícióért 43-400 dollárt, míg egy utolsó szerzői helyért 11-200 dollárt kértek.
A kutatók a hirdetésekben szereplő címeket összevetették a megjelent publikációkkal, és 2062 olyan közleményt azonosítottak 366 IEEE-konferencia anyagaiban, amelyek címe pontosan vagy közelítőleg megegyezett a meghirdetett munkákéval.
A kutatás eredményeit 2026 októberében az Accountability in Research folyóirat közölte Opening Pandora’s box: Paper mills in conference proceedings címmel.
A vizsgálatból kirajzolódó kép aggasztó: a tudományos publikációkhoz kapcsolódó visszaélések egy része már nem rejtett, alkalmi tevékenység, hanem szervezett, nemzetközi és nyilvánosan hirdetett üzleti modell.
Mi az a paper mill, és miért veszélyes?
A paper mill, vagyis publikációgyár olyan szervezett szolgáltatást jelent, amely pénzért kínál tudományos közleményeket, szerzői pozíciókat vagy más, tudományos teljesítményként elszámolható eredményeket.
Nem minden ilyen szolgáltatás működik ugyanúgy. Egyes szereplők teljes kéziratokat állítanak elő, akár hamisított adatokkal, mások már elkészült vagy készülő közlemények szerzői listájára kínálnak bekerülési lehetőséget. A közös pont az, hogy a tudományos szerzőség elveszíti eredeti jelentését: nem a kutatáshoz való tényleges hozzájárulást, hanem egy megvásárolható státuszt jelöl.
A mostani vizsgálatban azonosított közleményeknél több további figyelmeztető jel is megjelent: szokatlan szerzői együttműködések, egymástól távoli intézményekből összeálló szerzői csoportok, ismétlődő szövegrészletek, manipulált hivatkozások és tudományosan nehezen értelmezhető megfogalmazások.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy egy közlemény és egy szerzőségértékesítési hirdetés közötti kapcsolat önmagában még nem bizonyítja, hogy minden feltüntetett szerző pénzért vásárolta meg a helyét. A visszaélések feltárásához ezért alapos, egyedi és rendszerszintű vizsgálatokra egyaránt szükség van.
Hogyan juthattak át ezek a közlemények az ellenőrzésen?
A konferenciaközlemények publikálási folyamata több szempontból különbözik a folyóiratcikkekétől. Az IEEE által támogatott konferenciák esetében a kéziratok befogadását és szakmai bírálatát gyakran a helyi szervezőbizottságok végzik, míg a kiadó a konferenciakötet megjelentetéséért felel.
Ez önmagában nem jelent gyengébb szakmai minőséget. Számos informatikai és műszaki tudományterületen a rangos konferenciák a tudományos kommunikáció legfontosabb fórumai, szigorú bírálati rendszerrel.
A decentralizált működés azonban sérülékennyé válhat, ha az ellenőrzési mechanizmusok nem egységesek, vagy a szervezők nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel a szervezett manipuláció felismerésére.
A kutatásban vizsgált konferenciák között akadtak olyanok, amelyek rendkívül rövid, akár néhány napos elbírálási időt alkalmaztak. Egyes rendezvényeken a gyanús közlemények aránya elérte a 23,5%-ot.
Az IEEE az ügy nyilvánosságra kerülését követően átfogó integritásvizsgálatot indított, és fejlett technológiai ellenőrző eszközök alkalmazásával döntött a visszavonásokról. A szervezet hangsúlyozta, hogy az érintett közlemények a hatéves időszak teljes konferenciapublikációs mennyiségének kevesebb mint 0,06%-át teszik ki.
Az arány valóban alacsony, de a több mint ezer visszavonás egyetlen napon mégis azt mutatja, hogy a publikációs rendszereknek egyre összetettebb visszaélési formákra kell felkészülniük.
A probléma nem ér véget a publikáció visszavonásával
A visszavonás – angolul retraction – a tudományos közlemények korrekciós rendszerének egyik legfontosabb eszköze. Célja, hogy jelezze az adott publikáció eredményei, közlési körülményei vagy integritása olyan súlyos problémát vet fel, amely miatt a közlemény nem kezelhető változatlanul megbízható tudományos forrásként.
A visszavonás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a publikáció nyomtalanul eltűnik a tudományos kommunikációból.
A közleményre korábban már hivatkozhattak más kutatók, szerepelhet intézményi teljesítménykimutatásokban, kutatói önéletrajzokban, pályázati dokumentációkban vagy tudománymetriai elemzésekben.
Ezért a publikáció-visszavonások megfelelő jelölése és követése a bibliográfiai adatbázisokban, a kutatásinformációs rendszerekben és az intézményi nyilvántartásokban is alapvető jelentőségű.
A Retraction Watch évek óta követi a tudományos közlemények visszavonásait. Adatbázisa 2026 októberének végén már több mint 68 ezer visszavonást tartalmazott. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a tudomány egésze megbízhatatlanabbá vált a növekvő számok mögött a visszaélések mellett a hatékonyabb felismerési és korrekciós mechanizmusok is szerepet játszhatnak.
Mit mond mindez a kutatásértékelésről?
Az IEEE esete egy régóta ismert problémát is új megvilágításba helyez, mi történik akkor, ha a tudományos teljesítmény értékelésében a publikációk száma fontosabbá válik, mint azok tényleges tudományos hozzájárulása?
A publikációs kényszer, a nemzetközi adatbázisokban való megjelenéshez kapcsolódó elvárások és a számszerű teljesítménymutatók túlzott hangsúlya olyan ösztönzőket teremthet, amelyekre a publikációgyárak üzleti modellt építenek.
Ha egy publikáció önmagában előnyt jelenthet előléptetésnél, pályázatoknál vagy intézményi értékelésnél, akkor a szerzői pozíció piaci értéket kap – függetlenül attól, hogy valódi kutatói teljesítmény áll-e mögötte.
A történet ezért közvetlenül kapcsolódik a felelős kutatásértékelés nemzetközi reformjához is. A CoARA (Coalition for Advancing Research Assessment) által képviselt megközelítés a kutatási teljesítmény sokszínűbb, elsősorban kvalitatív értékelését, a tudományos hozzájárulás elismerését és a mennyiségi indikátorok felelős használatát szorgalmazza.
A reformok természetesen önmagukban nem szüntetik meg a tudományos visszaéléseket. Ugyanakkor hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kutatói siker mércéje kevésbé legyen kijátszható pusztán publikációs darabszámokkal.
A tudományos bizalom nem magától értetődő
A tömeges publikáció-visszavonások egyszerre jelzik a tudományos kommunikáció sérülékenységét és önkorrekciós képességét.
A visszaélések feltárása, a hibás vagy etikátlan módon létrejött közlemények azonosítása és visszavonása nem a tudomány kudarcának, hanem a tudományos ellenőrzés működésének is tekinthető. A kérdés inkább az, hogy a rendszerek képesek-e időben felismerni és megelőzni a problémákat, vagy csak évekkel a publikációk megjelenése után reagálnak.
Ebben a munkában a kiadók és konferenciaszervezők mellett egyre fontosabb szerep jut a kutatásintegritási szakembereknek, a kutatástámogató szolgáltatásoknak és a tudományos szakkönyvtáraknak is. A tudatos publikációs döntések támogatása, a visszavont közlemények követése, a kutatók tájékoztatása és a felelős kutatásértékelési gyakorlatok előmozdítása mind hozzájárulhatnak a tudományos kommunikáció megbízhatóságához.
Az IEEE esete végső soron egy alapvető kérdést vet fel. Ha a tudományos teljesítményt elsősorban a publikációk számával mérjük, mennyire tudjuk megkülönböztetni a valódi tudományos hozzájárulást a megvásárolt láthatóságtól?
A tudományos bizalom megőrzéséhez nem elegendő a problémás közlemények utólagos visszavonása. Olyan publikációs és értékelési környezetre van szükség, amelyben a kutatás minősége, átláthatósága és integritása valóban többet ér, mint egy újabb tétel a publikációs listán.
Források és további olvasnivalók
- Nature (2026): Record-breaking retraction: scholarly publisher pulls 1,400 conference papers on one day
- Research Information (2026): IEEE retracts approximately 1,400 papers following integrity review
- Abalkina és munkatársai (2026): Opening Pandora’s box: Paper mills in conference proceedings Accountability in Research, https://doi.org/10.1080/08989621.2026.2733727
- Retraction Watch: A tudományos publikációk visszavonásait követő szakmai portál