3 perc olvasási idő
Hogyan mérhető a kutatói munka értéke anélkül, hogy túlságosan is a publikációs mutatókra támaszkodnánk?

A jelenlegi értékelési rendszernek számos kritikáját fogalmazták már meg. Évek óta az alapján ítéljük meg a kutatói munka minőségét, hogy milyen folyóiratban jelenik meg, vagy a kutató hány cikket publikál. A rendszer a minőség helyett inkább a mennyiség irányába tolódik el és nem vesz számításba olyan faktorokat, mint például a kutatás társadalomra gyakorolt hatása.

Az Australian Early- and Mid-Career Researcher (EMCR) Forum nemrég rendezett egy workshopot, melynek keretein belül Ausztrália akadémikusai megvitathatták a tudomány értékelési rendszerének fair elveit. A résztvevők több mint fele magas beosztásban dolgozó, vezető tudományos munkatárs volt.

Arra a kérdésre, hogy megítélésük szerint melyek a hatékony kutató legfontosabb skilljei, a következőket felelték: rugalmasság, kitartás, kíváncsiság, empátia és nagyfokú teherbírás. Készségek, amelyek túlmutatnak a bibliometriai mérések határain.

Megközelítések a tudományos sikerek mérésére

Az elmúlt tíz évben az alábbi kezdeményezésekkel ismerkedhettünk meg, amelyek a kutatási gyakorlat egyensúlyát hivatottak helyreállítani:

Kína például már nem ösztönzi a kutatókat pénzzel az eredményeik közlésére, ezzel csökkentve a “publish or perish” kultúra hatását a tudományra.

Publish or perish?
A kifejezés arra utal, hogy a kutatónak tulajdonképpen két választása van. Vagy folyamatosan cikkeket közöl tudományos folyóiratokban, ezzel bizonyítva magas teljesítményét, vagy tulajdonképpen feledésbe merül, melynek eredményeképp eltűnhet az akadémiai pályáról. Úgy is szokás fogalmazni, hogy a tudós, aki nem publikál, az végsősoron nem is létezik.

Az Egyesült Királyságban kezdeményezték, hogy az úgynevezett “tudáscsere” programokban való részvételt – mint például az önkéntes múzeumi munka – vegyék figyelembe a finanszírozók a pályázati pénzek elosztásakor.

A kultúraváltáshoz azonban még sokat kell dolgozni.

Érdemes figyelembe venni a vezetők képességeit is. A vezetők legnagyobb felelőssége az új vezetők képzése és nincs ez másképp a tudományban sem. A témavezetők feladata meglátni a tehetséget a fiatal kutatókban, ellátni őket értékes tanácsokkal nem csak a pályázatok terén, de a publikálásban is anélkül, hogy ragaszkodnának a nevük feltüntetéséhez a cikk szerzői között. Röviden tehát a cél az volna, hogy a munka elvégzésének milyenségét is vizsgáljuk, nem csak a mennyiséget.

Objektíven nem lehet

Valóban, ha az értékelési rendszert kiegészítjük olyan aspektusokkal, mint például a vezetői készségek, vagy a kreativitás, szembe kell néznünk a mérés szubjektív gyakorlatával is. A DORA irányítóbizottsága is tisztában van azzal, hogy a szubjektivitás és az elfogultság között vékony a határ, ezért igyekeznek felkészülni ezek elkerülésére.

Úgy tűnik nincs tökéletes módszer, de a tudománynak szüksége van egy olyan változásra, melynek hatására a tudósok nem csupán a saját karrierjük előremozdítása érdekében dolgoznak.

(Nature Index)

Forrás: Empathy and grit – not just publication records – should be considered in researcher assessment

Mutasd meg másoknak is:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük