Természetes, hogy olykor-olykor elgondolkodunk azon, hogy valóban a megfelelő karrier útonvonalon járunk-e. Mielőtt azonban döntést hozunk érdemes számos szempontot fontolóra venni, hiszen “a szomszéd fűje mindig zöldebb” mondás – valljuk be- nem minden esetben helytálló. Három egyszerű kérdés megválaszolásával viszont közelebb kerülhetünk a megoldáshoz.
1. Versenyképes képességeid vannak?
Reid Hoffman és Ben Casnocha a The start up of you című könyvükben azt írják, hogy mindannyian a saját karrierrünk vállalkozói vagyunk. Meglátásuk szerint, ahhoz, hogy versenyképes legyél a mai globális piacon, elengedhetetlen, hogy tisztában legyél a képességeiddel (miben vagy kiemelkedően jó), a vágyaiddal (mi az amivel szívből szeretnél foglalkozni), és a piaci realitással (miért fognak neked fizetni).
Tekints erre a három területre úgy, mintha puzzle darabok lennének, és ez a három darab adna ki egy egész képet. Most pedig gondold végig, hogy az eddigi kutatói pályafutásod során birtokában vagy-e mindhárom puzzle-nek! Ha csak egy-kettő van meg, nem lesz elég! Mindháromra szükséged van ahhoz, hogy valódi versenyelőnyt szerezz.
Biztosan hallottad már a következő axiómát:
“Válassz olyan munkát, amit szeretsz és sosem kell többet dolgoznod. ”
Konfuciusz
Bizonyára mindenki olyan munkáról álmodozik, amiért rajong, de nem szabad átesni a ló túlsó oldalára! A szenvedélyünk vakon való követése nem egy stabil, kiegyensúlyozott életpálya záloga.
A fent említett könyv tanítása szerint az az optimális, ha ismered a képességeidet, illetve a vágyaidat a piaci realitás fényében, így olyan karrierútvonalat követhetsz, amely mindhármat maximalizálja.
2. Milyen gyakran gondolsz a munkádra munkaidőn kívül?
Ennek magyarázatára hadd hozzak ide egy rövid, tanulságos történetet. Henry Eyring történetét, akit édesapja őszinte kérdése indított el az életpályáján. Az apja ismert kutató és professzor volt, aki remélte, hogy egyszer a fia a nyomdokaiba fog lépni. Történt, hogy az egyik alkalommal, amikor az apja fizikát magyarázott neki a pincében tartott “tanórán”, hirtelen megállt és így szólt hozzá: “már egy hete ugyanazon a problémán dolgozunk, és nem tűnik úgy, hogy most már jobban értenéd. Gondolkoztál rajta azóta?” Henry bevallotta, hogy nem gondolkodott rajta. Az apja erre ezt kérdezte: “amikor sétálsz az utcán, vagy zuhanyzol, vagy éppen semmire se kell gondolnod, akkor nem ez járt a fejedben?” Amikor Henry nemet mondott, az apja egy pillanatra elcsendesedett majd így folytatta: “Hmm, szerintem jobb lenne, ha nem foglalkoznál többet fizikával. Keress magadnak valami mást, amit annyira szeretsz csinálni, hogy akkoris azon jár az eszed, amikor nem kellene rajta gondolkodnod.”
Ahhoz, hogy sikeresnek érezd magad a munkádban, nem kell napi 24 órát dolgoznod, de ha csak 8-tól 4-ig gondolsz rá, az előjele lehet annak, hogy nem a legjobb úton jársz.
3. Hogyan látod a karriered 10 év távlatában?
Ha megnézed a szenior kutatókat a környezetedben, vizsgáld meg, hogy érzik magukat a munkájukban, milyen eredményeket értek el, milyen céljaik vannak. Ezeket a tényezőket latba vetve el tudod magad képzelni, hogy még 10 év múlva is kutatóként dolgozz? Amennyiben a válaszod határozott igen, akkor a legjobb helyen vagy. Amennyiben a válaszod nem, esetleg nem vagy teljesen biztos az igenedben, akkor érdemes megkérned az egyik tapasztalt kollégádat, hogy beszélgessetek a karriereddel kapcsolatosan felmerülő aggályaidról. Lehet, hogy csak egy jó beszélgetésre van szükséged, ahhoz hogy rádöbbenj mit is szeretnél igazán, és annak megvalósításához milyen területen kell fejlődnöd.
Egy biztos, nem szabad elhamarkodott döntést hozni, inkább több időt kell szentelni a mérlegelésre.