A jogmegőrzési stratégia (Rights Retention Strategy – RRS) a Coalition S szabályrendszerének talán legösszetettebb kérdésköre. Milyen szerepet tölt be a Plan S keretrendszerén belül? Próbáljuk meg részegységenként definiálni, majd értelmezzük, mire is jó az RRS.
Jog, megőrzés, stratégia
Jog alatt azt értjük, hogy a szerző joggal rendelkezik a műve fölött, ezt nevezzük copyright-nak, azaz szerzői jognak. A szerzői jog gazdasági és erkölcsi jogokat foglal magába.
Számos tudományos intézmény szokása, hogy néhány szerző számára lehetővé teszi a szerzői jog megtartását, annak ellenére, hogy egyébként munkáltatóként törvényesen érvényesíthetnék az intézményi tulajdonjogukat. A jogmegőrzési stratégia (RRS) mindenre kiterjedő megközelítést alkalmaz. Az RRS – a Plan S gyakorlatához hasonlóan – a szerzőkre és/vagy a munkáltatóra (tudományos tevékenységet végző intézményre) vonatkozik, függetlenül attól, hogy ki birtokolja a szerzői jogot, mivel mind az egyének, mind pedig az intézmények kötelezettséget vállalnak a finanszírozó támogatási politikájával szemben.
A megőrzés annyit jelent, mint megtartani valamit, jelen esetben tulajdonjogot birtokolni. Az RRS esetében tehát a szerző (vagy az intézménye) inkább megtartja a szerzői jogát, minthogy átruházza a kiadóra vagy egyéb szervezetre.
Stratégia alatt itt nem kizárólag a jogok megőrzésére kell gondolnunk, hanem a megtartott jogok olyan módon való gyakorlására, hogy azok megfeleljenek a Plan S elvárásainak.
Összegezve, az RRS a szerzői megfelelés stratégiája a Plan S tekintetében a megtartott jogok segítségével, vagyis nem csupán arról szól, hogy a tudományos közlemények szerzői jogát hogyan tartsuk meg. Az RRS segít abban, hogy a megtartott jogokat úgy használjuk fel szerzőként, hogy gondoskodjunk a Plan S kutatásfinanszírozói feltételrendszerének való megfelelésről.
Ügyeljünk a hibridekre, avagy a Plan S három szövevényes útja
A Plan S 3 utat dolgozott ki a szerzői megfelelés érdekében, melyek mindegyike a szerző által megtartott jogoktól függ. Sajnos nem mindegyik út járható minden folyóirat esetén. Ahhoz, hogy meghatározzuk melyik út elérhető, az egymást keresztező kutatásfinanszírozók politikáinak kibogozására van szükség. Gondoljunk csak a folyóiratok politikájára, valamint a szerzők intézményénél érvényben lévő kiadói szerződésekre, amelyeket a könyvtárak koordinálnak. Ráadásul korántsem biztos, hogy a választható lehetőségek megfelelnek a Plan S elvárásainak.
Az RRS elősegíti a második utat, a “subscription venue-t”, azaz a repozitóriumi elhelyezést. Ebben az esetben a szerző rendelkezésre bocsátja a cikk nem végleges, elfogadott verzióját vagy a végleges, publikált verziót egy repozitóriumban. A CC-BY vagy egyéb újrafelhasználást engedélyező licencet biztosítani kell, embargó periódus nélkül. Első ránézésre ez az út egyszerűnek tűnik, azonban van egy hátulütője: nem ingyenes.
A csapda: Viszonylag könnyen járhatónak tűnik ez az út, hiszen csak kifizetjük a közlési díjat (APC) egy hibrid folyóiratnál, aztán – még ha feleslegesnek is tűnik – elhelyezzük egy repozitóriumban az elfogadott verzió egy példányát.
De a Coalition S pártfogói nem fognak APC-t fizetni a hibrid folyóiratokban történő publikálásért.
Szerencsés esetben a szerző olyan társszerzőkkel dolgozik együtt, akik rendelkeznek tőkével az APC fedezésére, sajnos azonban nem mindig alakul így. Amennyiben a szerző nem tudja önállóan fedezni a közlési díjat, a subscription venue-t érdemes választani. Ebben az esetben a cikk elfogadott verzióját CC-BY licensszel látjuk el, majd embargó nélkül nyílt hozzáférésűvé tesszük egy repozitóriumon keresztül. A szerző jó eséllyel itt is falakba ütközhet, hiszen egy előfizetéses modell szerint publikált (closed access) cikk esetében a kiadók ragaszkodnak ahhoz, hogy az elfogadott verzió minimum 6-12 hónap elteltével legyen csak nyilvános. Ezt a korlátot kívánja leküzdeni az RRS, hiszen a szerzői jogok megtartásával a szerző dönthet repozitóriumban történő elhelyezésről, valamint az újrafelhasználásról.
Az RRS kulcsa
Az RRS módszer alapja az, hogy a finanszírozó megköveteli a szerzőtől, hogy már a kézirat benyújtásakor CC-BY licenccel lássa el a munkáját. Azzal, hogy a szerző CC-BY licenccel látja el a közleményt a review folyamat kezdetekor, a finanszírozó biztosítja, hogy a dokumentum megfelel a subscription venue módszernek. Hogyan? A CC licencek visszavonhatatlanok, tehát ha a szerző egyszer alkalmazta a CC-BY licenszt az elfogadott verzióra, az terjeszthető, még akkor is, ha a szerző később úgy határoz, hogy már nem kívánja a munkáját ilyen feltételekkel disszeminálni.
Ha jobban belegondolunk az RRS hasonlóan sok más Plan S stratégiához az előfizetéses folyóiratok transzformációját hivatott facilitálni, a Plan S követelményeinek való megfelelés tekintetében. A jogmegőrzési stratégia szerint a szerző továbbra is publikálhatja előfizetésesként a közleményeit, ahelyett, hogy finanszírozója arra kényszerítené, hogy válasszon egy teljesen open access folyóiratot, melyben a közlési díj a finanszírozót terheli, vagy egy olyan (diamond) open access folyóiratot, amely nem számít fel APC-t.
Forrás: The Scholarly Kitchen