Múlthéten jócskán belemerültünk a Plan S boncolgatásába, most pedig a kezdeményezés hatásait fogjuk számba venni az open access publikálás tekintetében. A kereskedelmi tudományos kiadók egyre azon ügyeskednek, hogy a különböző formabontó üzleti modelljeikkel biztosítsák a pozíciójukat az üzleti életben, viszont nem céljuk szembeszállni a Plan S célkitűzéseivel.
A Plan S összetettsége ellenére igen hamar változásokat ért el. Azok a folyóiratok, amelyek eddig nem támogatták azt, hogy a lektorált cikkeket azonnal open access közöljék, megtették az első lépéseket, habár még csak azon szerzők esetében, akik a Plan S-hez csatlakozott finanszírozók támogatásával publikálnak. Mindez azt jelzi, hogy a nyílt tudomány már nem csupán egy távoli cél. Az előfizetéses üzleti modellek open access közléssel történő leváltása globális valósággá válhat.
“A kultúra változik.”
– mondta Peter Suber, a Harvard Open Access projekt igazgatója.
A Plan S a folyóiratok pénzügyeit is górcső alá veszi, mivel az előfizetéses folyóiratok újabban nem az egész kiadványért, hanem a megvásárolt cikkekért számolnak fel díjat. Robert Kiley, a Plan S koordinátora nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a kiadók díjszabása sokkal átláthathatóbb legyen.
“Azt szeretnénk elérni, hogy a kiadók az általuk nyújtott szolgáltatásokat és az áraikat egyértelműen közöljék.”
– nyilatkozta Robert Kiley.
Az ezeréves dilemma
Számos kutatásfinanszírozó és kutató mutat rá arra, hogy a nagy tudományos kiadói cégek óriási profitot termelnek, miközben a kutatókra vannak hagyatkozva, akik rájuk bízzák a kéziratukat – szellemi terméküket – és még egymás munkáját is szakmailag ellenőrzik. A kiadók viszont azzal érvelnek, hogy a munkájukkal értéket adnak a tudományos közleményhez.
Új elképzelések
A pay-per-paper üzleti modellnek, – amely individuális cikkek megvásárlását teszi lehetővé a teljes folyóiratszám helyett –, bizony vannak hátrányai. Előfordulhat, hogy azon kutatók kimaradnak vagy lemaradnak, akiket a kutatásfinanszírozók vagy az intézményük nem képes megfelelő mértékben támogatni. Egyes folyóiratok kísérleteznek olyan üzleti modellek bevezetésével, melyeknek nem része a cikkenkénti költségek felszámolása.
Számos hibrid folyóirat vezetett be ún.”transzformatív megállapodásokat”: ezek szerződések egyetemi konzorciumok vagy könyvtárak számára, melyben átalányösszeg fizetéséről kötnek egyezséget, ezáltal a kutatóik nyíltan publikálhatnak és a fizetett tartalom költségei sem őket terheli. Röviden tehát az éves előfizetési díj része a folyóiratlistán szereplő címekben történő open access publikálás, valamint a közölt cikkekhez történő hozzáférés is az előfizető intézmény számára.
Egy másik, a “subscribe to open” elképzelésben az előfizetéses folyóiratok minden évben egyszer elérhetővé teszik az előfizetéshez kötött tartalmakat, azzal a feltétellel, hogy minden előfizető továbbra is vállalja az előfizetési díj fizetését.
Néhány open access folyóirat is megszünteti a cikkenkénti árazást. A PLOS például azt tervezi, hogy a “community action publishing” modell keretén belül az éves díjat fizető egyetemek kutatói a legnívósabb folyóirataikban ingyen publikálhatják az eredményeiket. Ez +10%-os áremelkedéssel járna.
Márciusban a Plan S nem kereskedelmi folyóiratok pénzügyeiről adott ki egy tanulmányt, amelyek sem publikációs, sem pedig előfizetési díjat nem számolnak fel, hanem más forrásokból tartják fenn magukat, pl. kormányzati vagy jótékonysági szervezetek támogatásából.
Mit hozhat a jövő?
A Plan S jelentős változásokat hozhat a tudománymetriában is. Azok a kutatásfinanszírozók, amelyek csatlakoznak a Plan S ezen törekvéséhez, a támogatási döntések meghozatalakor, értékelni fogják a tudományos közlemény “belső értékét” is, vagyis nem a folyóirat hírnevét vagy a folyóirat mérőszámait helyezik előtérbe.
Forrás: Nature