A science.org januári bejegyzésében arról a publikációs gyakorlatban régóta tartó vitáról olvashatunk, mely szerint az OA cikkek szélesebb körben növelik az olvasottságot, nagyobb hatást érnek el a tudományban és diverzebb olvasóközönséggel bírnak, mint az előfizetéses közlemények.
A nyílt hozzáférés támogatói két évtizede azt állítják, hogy az OA modell megjelenése óta felgyorsult a tudományos publikációk eredményeinek terjesztése, mivel azokat bárki azonnal ingyenesen elolvashatja, letöltheti, másolhatja, megoszthatja és nyomtathatja az eredeti forrás feltüntetésével. Az ingyenesség azonban csupán a cikkek elérésére igaz, a tudományos publikálás egy részének költségvonzata is lehet.
A Huang-csoport kutatásai
A Scientometrics folyóirat januári számában megjelent tanulmányban is a témával kapcsolatban olvashatunk. Egy kutatócsoport a tudományos művek hivatkozásaiból 2010 és 2019 között 19 milliót elemzett, amelyek többsége lektorált folyóiratcikkben jelent meg. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a nyílt hozzáférésű tanulmányok aránya folyamatosan nőtt, és 2019-re meghaladta az 50%-ot. Ezek a tanulmányok magasabb pontszámot értek el több széles körben használt mérési skálán, figyelembe véve olyan jellemzőket is, mint a diszciplína területek és a geográfia adatok.
A tanulmány vezető szerzője, Chun-Kai „Karl” Huang, a Curtin Egyetem kutatója szerint ezek a tendenciák előremutatóak: a tudományos eredmények a nyílt hozzáférésnek köszönhetően sokszínű közönséghez eljuthatnak. A Huang-kutatócsoport feltételezése szerint az aktívan publikáló-hivatkozó kutatók diverzitásának mérése hatékonyabb, mint az egyszerű idézettségszámlálás, mivel az előbbi megbízható bizonyítékot szolgáltat arra, hogy valóban többen használják a nyílt hozzáférésű tanulmányokat.
A hivatkozások ugyanakkor sok esetben ugyanazoktól a kutatóktól származhatnak, akik már korábban is idézték az előfizetéses folyóiratokban megjelent tanulmányokat. Hasonlóképpen, egy 2020-as tanulmány szerint a jó hírnevű intézmények, egyetemek tapasztalt (senior) kutatói nagyobb valószínűséggel publikálnak magas hivatkozási számmal rendelkező tanulmányokat, és nagyobb valószínűséggel fizetik ki a folyóiratok által felszámított APC díjakat is azért, hogy az általuk publikált tanulmányok nyíltan elérhetőek legyenek. Egyes szerzők csak a legjobb munkáikat választják ki, amikor azért fizetnek, hogy tanulmányaik nyílt hozzáférésűvé váljanak.
A Scientometrics tanulmánya szerint azonban az OA cikkek kedvező hatásait a szerzők nem egyformán élvezik világszerte. Az olyan OA cikkek esetében figyelhető meg a legnagyobb hatás, amelyeket a gazdaságilag fejlettebb régiókban, például Észak-Amerikában és Észak-Európában publikáltak a kutatók, s amelyek már vizsgálatkor is magasan hivatkozott publikációknak számítottak. Huang kutatócsoportja szerint további kutatásokra van szükség a jelenség magyarázatára.
Korábbi tanulmányok arra a kérdésre is keresik a választ, hogy az országok közötti vagyoni egyenlőtlenségek azt is befolyásolják, hogy a szerzők egyáltalán publikálnak-e nyílt hozzáférésű cikkeket. A szegényebb országok kutatói gyakran számolnak be arról, hogy az APC díjak, melyek átlagosan körülbelül 2000 dollárt tesznek ki cikkenként, számukra megfizethetetlenek.
OA modellek különbségei
Huang szerint különbséget kell tenni a nyílt hozzáférésű modellek között. Vizsgálataiban négy publikációs modellt különböztet meg, melyek között szerepel a nem hozzáférhető, előfizetéses modell is.
„Az emberek talán könnyebben megtalálnak egy tanulmányt, ha az több helyen is elérhető és aztán hivatkozhatnak rá.”
– mondja Huang.
A kutató megállapítása fontos lehet a folyamatos vitában arról, hogy melyik publikációs modell szolgálja legjobban az olvasókat. Az arany open access modell szerint működő kiadók büszkék arra, hogy az általuk publikált folyóiratcikkek lektorált, végleges változatok (final version of record). Ezáltal igényesen, magas minőségben biztosítják az olvasónak a kutatási eredményekhez való hozzáférést.
A zöld út azonban a szerzői archiválással, repozitóriumban elhelyezett közleményeket jelenti. Ezek formailag nem véglegesek, ugyanakkor tartalmilag ellenőrzött, lektorált kéziratok. A zöld modell támogatói szerint a final version of record és az elfogadott (accepted manuscript) közötti különbségek nem számottevőek. Ugyanakkor, fontos arról is beszélni, hogy egy előfizetéses folyóiratnak mennyire éri meg a szerzői archiválás engedélyezése, hiszen, ha hozzáférhető a közlemény elfogadott verziója, amely tartalmilag végleges, csak formailag nem, az olvasó miért fizetne a végleges változatért?
Te mit gondolsz, melyik OA modell szolgálja legjobban az olvasókat?
Forrás: doi: 10.1126/science.zb4sw6i