Ahogyan azt már 2022-ben, egy előző cikkünkben megírtuk, az önéletrajzírás a kutatói szférában átalakulóban van, de mondhatjuk úgy is (mert ennek később még szerepe lesz), hogy a megújulás/megújítás folyamatába lépett.
Amit eddig tudtunk róla, és ami azóta történt
A Narrative CV formátuma az elmúlt 2-3 évben folyamatosan alakul, de a lényege továbbra is az, hogy ahelyett, hogy egy kutató az eddigi pályájának tudománymetriai eredményeire, a különböző Impakt Faktorral ellátott folyóiratokban megjelenő publikációira helyezné – mintegy adatlista-szerűen – a hangsúlyt, igyekezze azokat kontextusba helyezni, mesélni a motivációiról, munkássága miértjeiről és hogyanjairól. Így a kutató jobban be tudja mutatni önmagát (személyes történetét), az értékelő pedig jobban megismerheti a jelöltet. Viszonylag pozitív előjelű fogadtatás után mondhatni világszerte elterjedt a Narrative CV használatának gyakorlata, mint például az ERC-nél, a DFG-nél, az Egyesült Királyságban, az NWO-nál, az SNSF-nél, Új-Zélandon, Chilében, Kanadában, illetve Magyarországon.
A probléma „nem vész el, csak átalakul…”
A jó hírek mellett azért az előzetes kétségek is fennmaradtak az ilyen típusú CV formájával és tartalmával kapcsolatban is, így 2021 őszén a DORA és a FORGEN CoP workshopot tartott a Narrative CV optimalizálásának témájában. Többek között azért, mert a kutatókban felmerültek olyan lehetséges értékelés közbeni, esélyegyenlőséggel kapcsolatos problémák, mint például ami a nemi szerepeket érinti: a kutatási idő megszakításánál a CV-be beleírandó a gyermekvállalás is mint kontextus, amelynek ténye a férfiakkal szemben hátrányt jelenthet bizonyos esetekben; de felmerült az is, hogy egy nem anyanyelvi szinten beszélő tudós nem biztos, hogy olyan hatékonysággal tud írni a pályájáról, mint egy native speaker, illetve aggodalomra adott okot az is, hogy hogyan találhatják meg az egyensúlyt az önmarketing és a túlzott önbizalom közvetítése között. A workshop során kiderült, hogy ahhoz, hogy ezek a jelenségek ne vezessenek a teljesítmény-értékelések torzulásához, az értékelők részéről is szükséges a nyitottság, és az erre irányuló képzés.
PEP-CV
Emellett létrejött a Peer Exchange Platform (PEP-CV) is, amelyet a Marie Curie Alumni Association (MCAA) hozott létre más szervezetekkel és ügynökségekkel. A PEP-CV lényege, hogy a narratív önéletrajz megírását (sablon megalkotása helyett) egy választott mentor segíti, akinek van már Narrative CV írásban-értékelésben tapasztalata, és hozzá(juk) lehet jelentkezni mentoráltként, akár közös kutatási terület, akár másféle kapcsolódások alapján. A PEP az EDI elvei (egyenlőség, méltányosság, befogadás) alapján működik, és egy globális, világon átívelő hálózatot működtet, ahol az emberek szabadon tapasztalatot cserélhetnek egymással, segíthetnek egymásnak és ezáltal fejlődhetnek.
A PEP célja az is, hogy ezáltal javítson a kutatók mentális egészségén, és mérsékelje a toxikus versengést a szférában.
Forradalmi változások a kutatásban?
Mindezzel együtt még mindig sok a kérdőjel. Egyrészt a már említett problémákon túl nehezen található meg az egyensúly az adat-, illetve számalapú eredmények ismertetésében és annak megszövegezésében, személyessé tételében, másrészt pedig az értékelési rendszer sincs erre még (mindig) feltétlenül felkészülve. A 3rd GraspOS Webinar: PEP-CV Peer Mentoring and Narrative CV-s: A New Paradigm in Academic Recognition 2025-ös online eseményén is elhangzottak az erre irányuló kételyek, de a szervezők mindenkit kitartásra és bizalomra buzdítottak, hogy higgyenek abban, hogy a Narrative CV-vel átalakíthatók az eddigi mechanizmusok, a főként tudománymetriai adatokra alapozott értékelési rendszerek (amely mögül általában hiányzott a kutató személyes motivációinak bemutatása), és ezáltal behatóbban találhatják meg a potenciális kutatókat bizonyos projektekre, a kutatás eredményesebbé, a kutatói verseny pedig igazságosabbá válhat – mindez viszont időbe telik.
A kérdés(ek) már csak az(ok), hogy…
Mi van akkor, ha (és ezt az említett webináriumon egy résztvevő fel is vetette) maga a jelentkezés csupán a tudományos eredmények adatait kéri, így az alapján is értékel? Hogy lesz elegendő idő a mai, végtelen információ- és adatáramlás korában hosszabb szövegek elolvasására? Szükséges-e minden típusú tudományterület kutatójának tudnia „jól”, izgalmasan, érdekesen írnia önmagáról, nem okoz-e ez némi ambivalenciát az egyenlőség elvének tekintetében? Meg tudja-e ezt írni helyettünk az AI? Mi lesz akkor, ha nemcsak megírja, de majd (főként adatalapúan) értékelni is az AI fogja a Narrative CV-ket? Ezekre a válaszokra még várnunk kell, de megfeszített figyelemmel kísérjük a további fejleményeket!
Te találkoztál már a Narrative CV-vel?
Források:
Bemutatjuk a Narrative CV-t – Instantscience
Résumé for Researchers | Royal Society
Using Narrative CVs: Process Optimization and bias mitigation (zenodo.org)
pep-cv-whitepaper.pdf (mariecuriealumni.eu)
https://youtu.be/qmwfQfV1L0Q (3rd GraspOS Webinar: PEP-CV Peer Mentoring and Narrative CV-s: A New Paradigm in Academic Recognition)