5 perc olvasási idő
A szakértői csoport a tudományos publikálás jelenlegi helyzetét vizsgálta annak érdekében, hogy a jövő Open Science-re vonatkozó általános alapelveit lefektessék. A csoport az Európai Bizottság munkájának megkönnyítése céljából alakult meg, céljuk a nyílt hozzáférésű tudományra vonatkozó szabályrendszer felállítása, amely a jövőben általános normává válhat.

A riport a tudományos kommunikáció világának múltbéli és jelenlegi tapasztalatait elemzi, ennek fényében javasol változásokat 10 kritikus ponton a következő egy-másfél évtizedre vonatkozóan. Főleg a folyóiratok és kutatási cikkek szintjén olvashatók javaslatok a dokumentumban, de szó esik a könyvekről és monográfiákról is. A szakértői csoport a fejlesztési javaslatait kutatói szemszögből alkotta meg, az alapötlet az volt, hogy a kutatásokhoz való hozzájárulás a közjót szolgálja.

Előzmények

A tudományos publikálás kultúrája sokat fejlődött a II. világháborút követően. A non-profit kiadás elveszítette fontosságát, helyette a kereskedelmi kiadók kerekedtek felül. Az 1970-es években Eugene Garfield megalapozta a tudományos folyóiratokat értékelő mérőszámot, az Impakt Faktort. Ennek hatására merőben újraszerveződött a kiadványok közötti verseny, a kutatásokat értékelő rendszer pedig eltolódott egy folyóirat-alapú irányba. A tudományos irodalom költségei pedig soha nem látott léptékben kezdtek el emelkedni egy évtizeddel később.

A 90-es évektől a digitalizáció, az internetes publikálás is felütötte a fejét. A digitalizáció egyik következménye, hogy a tudományos eredmények nyilvánossága a nyomtatott példányok vásárlása helyett inkább a hozzáféréshez való jogról kezdett el szólni. A másik nagy következmény a Big Dealek megjelenése. A Big Dealek olyan ajánlatok, ahol a könyvtáraknak lehetőségük van egész folyóirat-gyűjteményekhez vásárolni hozzáférést. Hátrányuk ugyebár, hogy a csomagban akár random is változhatnak a hozzáférhető folyóiratok, és a csomagokért óriási pénzeket kell letenni az asztalra. Korábban itt írtunk erről.

A tudományos eredmények megosztására fókuszáló rendszer alapjait már lefektették, de azok egyelőre nem minden országban érvényesülnek egyenlő mértékben.

Ami a tudományos kommunikáció rendszeréből hiányzik

A szakértői csoport szerint a tudományos publikálás négy kulcsfontosságú eleme a 17. század óta változatlan: az idézés módja, a szakértői értékelés (peer review), a disszemináció és a hozzáférés biztosítása, valamint az archiválás módszertana vajmi keveset fejlődött az elmúlt évszázadokban.

A tudomány egyik kulcseleme a tudományos munka értékelése. Az értékmegállapítás mérésére jelenleg az Impakt Faktort használjuk, melynek szerepe akadémiai körökben egyre inkább vitatott.

A szakértői csoport összeállított egy sor iránymutatást a tudományos kommunikáció fejlesztésére:
  • hozzáférhetőség,
  • maximális felhasználhatóság,
  • infrastruktúra fejlesztés
  • és átjárhatóság kellene hogy jellemezze a tudományt a jövőben.

Kinek szól?

A jelentés megtekintéséhez kattints a képre!

A tudományos kommunikáció kulcsszereplői közé tartoznak a kutatók, az egyetemek és kutatóközpontok, a kutatásfinanszírozó szervezetek és döntéshozók, az akadémikusok és hallgatók, és természetesen a kiadók is.

A szakértői csoport minden szereplő számára számos javaslatot tett, melyek szem előtt tartják a kutatás és a tudományos eredmények publikálásának modern irányelveit. A jelentés részleteiben tárgyal minden kezdeményezést, ezekből kár volna csupán egyet-egyet kiemelni. A javaslatokat megtekintheted itt, a jelentés ötödik fejezetében.

A 2020-tól kezdődő évtizedben meghatározó lesz, miképp hatnak egymásra a tudomány fő szereplői. A jelenlegi helyzet problémáira sajnos nem elég technológiai szintű megoldást találni, mélyebbre kell ásni. A kulcsszereplők számos döntésének alapját határozza meg a folyóirat értéke, sok esetben azonban más szempont figyelembevételével lenne eredményes döntést hozni.

Az Impakt Faktor elhagyásával a kutatói munka értékelése mélységében alakulna át. Az átalakulásban garantáltan óriási szerep fog jutni a finanszírozóknak. A kutatóközpontok és könyvtáraik közbenjárásával a tudományos publikálás ökoszisztémáját változtathatják meg, az állami és a privát szektor között egyensúly megteremtésével.

Az együttműködés kulcsfontosságú

Nyilvánvaló, hogy a finanszírozók sem érhetnek el látványos, rendszerszintű változást, ha a tudomány egyéb kulcsszereplői nem támogatják vezetői tevékenységüket. A kiadók együttműködése szintén elengedhetetlen a tudomány fejlesztéséhez, az ő feladatuk javarészt a döntéshozáshoz szükséges információk biztosítása lesz. A változás során a kiadók szembesülhetnek jelentős akadályokkal, például egyes üzleti modellek összeférhetetlenek lesznek a tudományos kommunikáció új struktúrájával. Kiadói részről szükség lesz az olyan üzleti modellek elhagyására, amelyek a kutatás értékelésének régi dogmáit követik.

Az elképzelés mindemellett magába foglalja azon kommunikációs csatornák létrehozását is, amelyek lehetővé teszik a nyilvánosság számára, hogy hatást gyakoroljanak a kutatási prioritásokra és az azokat érintő iránymutatásokra.

Mutasd meg másoknak is:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük