A koronavírus okozta globális járvány jelenleg az egész világot félelemben tartja, azonban Benedikt Fecher szerint a tudomány előtt eddig példátlan lehetőségeket nyit meg.
Fókuszban a komplexitás
A komplex problémák magukba foglalják a számos változót, amelyek egymásra hatnak. A változók önmagukban nem értelmezhetők. A COVID-19 elnevezésű betegség pedig komplex probléma.
Különös tekintettel az ilyen akut válsághelyzetekben fontos a kutatók számára, hogy együttműködjenek a tudományágak között, együttműködjenek az orvosokkal, ápolókkal és a közigazgatással.
Számtalan kérdés vesz most minket körül. Mi lesz a vakcinával? Hogyan biztosítható továbbra is zavartalanul az orvosi ellátás? Hogyan kerülhető el a gazdaság összeomlása? Ezen kérdések megválaszolása nem lehetséges egyetlen nézőpontból. A komplex kérdések megválaszolásához a tudománynak összetett módon kell megközelítenie a problémát.
Ehhez pedig tudományágak között átívelő kollaboráció szükséges. A jelenlegi egészségügyi helyzet megkívánja, hogy nagy változásokat vigyünk véghez a tudományban.
Benedikt Fecher, az Elephant In The Lab blog szerkesztője kitart azon állítása mellett, hogy a tudomány alapvetően kerüli a komplexitást, ez pedig a tudományos értékteremtés útjában áll. Ez az állítás igaz a kutatói hozzáállásra is, például arra, ahogy megközelítenek egy adott problémát. És igaz a tudományos kommunikációra, arra, hogy miként tartják fenn a párbeszédet a társadalommal. Tekintsünk át néhány leegyszerűsített példát a helyzetre.
Akadályok a probléma megközelítésében
A tudomány szereti meghúzni a határait a tudományágak között. Ennek egyszerűen annyi az oka, hogy a tudományban alkalmazott értékelési rendszer a diszciplináris munkát részesíti előnyben. Gondoljunk csak bele: diszciplináris publikációs fórumok, különböző tudományterületek pályázatai és sorolhatnánk. Az összetett problémákra diszciplináris nézőpontból tekintünk, azonban ilyen szemszögből azok nem oldhatók meg.
A másik dolog, hogy elavult kommunikációs rendszerben dolgozunk. A 21. században még mindig ragaszkodunk az eredményeink nyomtatott folyóiratokban történő közléséhez, hiába digitalizálódott a világ. Számtalan cikket publikálunk, az időt pedig nem használjuk megfelelően. A kutatási adatok megosztása csak néhány területen szokás, célunk minél több cikk megjelentetése.
Akadályok a kommunikációban
A tudományban az, hogy minél többen hivatkoznak egy cikket, egyenlő azzal, hogy értékes. A tudományos hatásmérés alapját gyakran egyszerű figyelmi indikátorok adják. Például mérés alapját adja a közösségi oldalakon közzétett DOI-k gyakorisága. A probléma ezzel az, hogy aki nem tudósember, jóllehet nem tudja, mi az a DOI. Egy ilyen mérésben máris hiányos a módszer, ha nem veszünk tudomást a megosztások különböző formáiról.
Fel kell tehát ismernünk, hogy a nyilvánosságnak számos formája létezik. Nem hihetjük azt, hogy a tudományos közleményekkel csak egyfajta közönséget érhetünk el.
Továbbá nem árt arról is beszélnünk, hogy a tudomány hatása nem feltétlenül csak kutatási eredményben mérhető. Például, ha egy kutató tanácsadóként vesz részt a politikában, vagy az üzleti életben, az hatással van ugyan a politikára és a gazdaságra, hiszen nyilvános párbeszédet kezdeményeznek. Az ilyesfajta hatást azonban sehol sem mérjük, a tudomány értékét kizárólag tudományos közleményekben értelmezzük.
Szerencsére számos jó példa van interdiszciplinaritásra is, főleg az Open Science gyakorlóitól. Az Instantscience egyik állandó témája a Tudomány 2.0, azaz a jelenleg körülöttünk folyó kultúraváltás kérdése.
Összefogás globális krízishelyzetben
Mi köze van ennek az egésznek a koronavírus járványhoz? A globális járvány komplex probléma, ami komplex megoldást követel. A kutatói társadalom a veszélyhelyzet bejelentése után példaértékű összefogásról tanúskodott. Most napról napra nyomon követhető, ahogy a kutatók áthidalják ezeket az akadályokat. Hogyan?
Megosztják egymással a kutatási adataikat: erre a célra számos intézmény online adatrepozitóriumot hozott létre. Nagyobb hangsúlyt kaptak a pre-print szerverek, a publikálási folyamat felgyorsítása érdekében. A folyóiratok részéről is fontos lépés, hogy amelyek eddig nem fogadtak el pre-print szerverekre feltöltött kéziratokat, most a lehető leghamarabb közlik őket, természetesen open access.
A The Lancet oldalán elérhető egy gyűjtemény, ami kifejezetten a COVID-19 megbetegedés valós időben történő nyomonkövetését szolgálja. Minden adat nyilvános, egy német virológus pedig arra szólítja fel a folyóiratokat, hogy ne kérjenek előfizetési díjat a témában született közleményekért. A virológus még podcastet is indított a koronavírus társadalomra gyakorolt hatásairól.
A tudósok ma figyelmen kívül hagyva a diszciplináris korlátokat, a folyóirat-alapú publikációs rendszert megkerülve küzdenek a járvány ellen.
Lehet, hogy ez a vírus fordulópontot jelent az Open Science-nek és a tudományos kultúraváltásnak?
Forrás
Embracing complexity: COVID-19 is a case for academic collaboration and co-creation
Olvasnál még?
What Drives Academic Data Sharing?
A reputation economy: how individual reward considerations trump systemic arguments for open access to data
Data sharing as social dilemma: Influence of the researcher’s personality
Setting up crowd science projects
A Systemic View of Research Impact – An Invitation
Academic publishing can free itself from its outdated path dependence by looking to alternative review mechanisms.
It’s time to update our understanding of scientific impact.
Teach young scientists the importance of societal impact for research