A korlátozás arra kényszerítené a kutatókat, hogy a minőségre koncentráljanak a mennyiség helyett – nyilatkozta Uta Frith, a University College London Kognitív Idegtudományi Intézetének emeritusa.
A professzor egyben a British Science Association korábbi elnöke is, tavaly tett javaslatot a tudomány felhígulása ellen. A minőség javítására azt ajánlja, a kutatókat évi egy tudományos közlemény megjelentetésére kellene korlátozni. Úgy gondolja, azzal, ha általános egyetértés születne a “kevesebbet, de azt jobban” elvén, megállítható lenne az a tudományos információ-túlterhelődés, amelyet a kutatókra helyezett publikációs nyomás eredményezett.
“Mire jó ez a tudományos túltermelés?”
Uta Frith szerint ideje feltenni magunknak a kérdést: Mi a jó ebben a tudományos publikációs bőségben? Főleg, ha tele van null-eredményekkel, és eredményes is a kutatás, lehetetlen reprodukálni?
Az egyik legprovokatívabb javaslatom a drasztikus korlátozás… a cikkek számának korlátozása, amit egy kutató évente közölhet. Személy szerint az a véleményem, hogy elég volna évente egy tudományos közlemény megjelentetése.
Uta Frith, UCL
A professzor a tudományos kommunikációra vonatkozó javaslatát természetesen a saját tapasztalataira alapozza. Frith 351 közlemény szerzői között szerepel és őszintén vall arról, hogy azt kívánja, ezek közül néhányat inkább ne publikált volna. Erről a néhány cikkről az a véleménye, hogy nem kellően eredeti vagy módszertanilag megbízható a tartalma. A professzor emellett kötelességének érzi felkészíteni a fiatal kutatókat arra, hogy karrierjük alakulása a legjobb publikációjuktól függhet, a gyengébb vagy alacsonyabb minőségűek viszont alá is áshatják a sikereiket.
Uta Frith nézeteivel kevesen értenek egyet a szakmában. Főleg amiatt, mert a tudomány napjainkban hihetetlenül termékeny. Egyes tudósok képesek arra is, hogy majdnem naponta jelentessenek meg egy cikket. (Na jó, ők tényleg kevesen vannak.)
Csak viszonyításképp
A Times Higher Education felmérése szerint 2016 és 2018 között Tasawar Hayat, a pakisztáni Quaid-i-Azam Egyetem matematikusa 3 év alatt 996 cikket publikált. Egy brit kutató, Gregory Lip, a University of Liverpool kardiológusa 548 szakmailag lektorált cikk szerzői között szerepel, amelyek szintén ebben a 3 éves időszakban jelentek meg. A THE analízésnek forrása a Scopus adatbázis. A fenti számokból nyilvánvaló, hogy a tudomány milyen nagy léptékű fejlődésre és termelésre képes, Uta Frith ezt az évi több tíz, vagy akár több száz cikket csak egyre korlátozná.
Utópia
Frith tisztában van vele, hogy elképzelése fölöttébb utópisztikus, de nem félt megfogalmazni a kérdést, hogy a folyamatos cikkmegjelentetés valóban az-e, amire a tudománynak szüksége van. “Hiszek abban, hogy a minőség idővel fontosabb lehet a mennyiségnél, főleg a finanszírozók szemében.” – nyilatkozta. A professzor ugyanakkor nem állítja, hogy ötlete minden tudományterületen implementálható lenne. Nem feledkezik meg azokról a közleményekről sem, amelyekhez több szerző járult hozzá, de javasolja, hogy ezeken kevesebb szerző legyen feltüntetve részletes leírás kíséretében, amely ismerteti a közreműködők konkrét szerepét.
A tudományos munka határozottan csapatban történik, de úgy gondolom, a közreműködők hozzájárulását másképp kellene elismernünk.
Uta Frith, UCL
Ha ez nem lenne elég, a UCL Kognitív Idegtudományi Intézetének emeritusa szerint az egy kutató által egy időben birtokolt kutatási támogatások számát is korlátozni kellene.