A Springer Nature gondozásában működő Scientometrics folyóiratban jelent meg egy tanulmány az év elején, amelyben a predátor-gyanús folyóiratok beszivárgását vizsgálják az elismert szakmai adatbázisba, a Scopusba.
A predátor folyóiratok kérdése óriási kihívást jelent a tudományos kommunikációban. Egyrészt nem egyszerű kijelenteni egy folyóiratról, hogy minden bizonnyal csaló tevékenységet végez. Ha azonba felmerül a gyanú, zömében a „potenciális, lehetséges” vagy „valószínű” szavakkal írják ezt le a szakemberek.
A vizsgálatban 324 olyan folyóiratot találtak, amelyek a Scoupsban és Jeffrey Beall predátor listáján is feltűnnek. Fontos megjegyezni, hogy a Beall listát sem vehetjük készpénznek, viszont ehhez a vizsgálathoz jó kiindulópontot jelentett. A Scopus adatai szerint 164 000 cikket publikáltak gyanús folyóiratokban 2 év alatt, 2015 és 2017 között. Kazahsztán és Indonézia a legérintettebb országok közé tartoznak, a tudományos eredmények 17%-a jelent meg predátor-gyanús folyóiratokban.
A kutatás bizonyította, hogy közepes gazdasági fejlettségű országok, ahol jelentős a kutatási szektor és az arab országok azok, amelyek a legtámadhatóbbak a predátor publikálás tekintetében. Ez egy fontos figyelmeztetés a fejlődő országoknak. A kutatóknak több figyelmet kellene fordítaniuk a megfelelő folyóirat kiválasztására.
A csaló folyóiratok és kiadók globális fenyegetést jelentenek a tudományra és egyik kutatási terület sincs biztonságban tőlük. A problémát a kutatásfinanszírozóknak is rendkívül komolyan kell venniük.
Olvasd el a teljes cikket itt: Predatory publishing in Scopus: evidence on cross-country differences