Gyakran elfelejtjük, hogy az open access publikálás nem egyenlő azzal, hogy százezreket verünk el közlési díjakra. Szerencsére van más módunk is kutatási eredményeink disszeminálására.
A szerzői archiválás lehetőséget biztosít a kutatók számára, hogy a közleményük kéziratát intézményi vagy egyéb repozitóriumban helyezzék el, ezzel biztosítva a nyílt hozzáférést a tudományos munkához. Amellett, hogy ez a módszer teljesen ingyenes, segít abban, hogy a kutatás a lehető legtöbb emberhez érjen el.
5 ok a szerzői archiválás mellett
Hatásnövelés
Azzal, hogy repozitóriumban helyezed el a munkádat, nagyban hozzájárulsz ahhoz, hogy eredményeid a lehető legtöbb emberhez jussanak el. Nem mellesleg ezt ingyenesen teheted.
Hamarabb célbaér
Lényegesen rövidebb idő telik el a cikk megírása és aközött, hogy az emberek olvasni kezdenék azt. Ezzel a tudomány progresszivitását is javíthatod.
Kutatói elismerés
A szerzői archiválás előrelendítheti a karriered, segíthet, hogy a szakterületeden elismerjék a munkádat és akár a kutatásfinanszírozók érdeklődését is felkeltheted.
Tárhely
A repozitórium nagyszerű tárhely nem csak az tudományos publikációk iránt érdeklődők számára, hanem a szerzőknek is. Nincs is ennél egyszerűbb módja, hogy felsorakoztasd a cikkeidet a CV-dben. Linkelj repozitóriumból!
Tudományos környezet
Általában egyetemek, kutatóintézetek rendelkeznek saját repozitóriummal. Egy gyűjteményen belül megtekinthető az adott intézményben tevékenykedő kutatók munkáinak teljes tárháza. Ez felkeltheti a finanszírozók vagy akár a hallgatók érdeklődését is.
Mit archiválhatok?
Egy közlemény különböző verziói alkalmasak arra, hogy repozitóriumban helyezd el őket. Jellemzően ilyen a peer review előtti pre-print változat, valamint a peer review utáni post-print is. Régebben kefelenyomatként emlegették ezt a változatot.
A kiadók folyóiratonként más és más szabályrendszerrel rendelkeznek az archiválást illetően. Mielőtt repozitóriumban helyezed el a kéziratot, győződj meg róla, hogy a folyóirat ezt engedélyezi! Mindig érdemes utánajárni a szabályoknak a folyóirat weboldalán. A Sherpa/RoMEO adatbázisa pedig tartalmazza a legtöbb folyóirat archiválásra vonatkozó irányelveit.
A verziók megkülönböztetése nem egyszerű, a kiadók a legkülönbözőbb módokon jelölik a cikkeken, hogy az éppen hol tart a publikációs folyamatban.
A pre-print
A pre-print a kézirat azon verziója, amit benyújtottak közlésre egy választott folyóirathoz. Ezt a verziót még nem szerkesztették, és nem fogadták el közlésre. A lektorálás előtti változat jellemzően nem tartalmaz végleges oldalszámot, sem a kiadó logóját. A DOI szintén nincs feltüntetve.
A kiadók gyakran tesznek vízjelet erre a változatra, azonban nem mindig van ilyen könnyű dolgunk. Ha „for peer review” vagy „submitted manuscript” vízjelet látunk a cikken, akkor jó eséllyel pre-printtel van dolgunk.
A post print
A post-print a tudományos közlemény lektorálás utáni, közlésre elfogadott változata. Ez szintén egy olyan verzió, amelynek több kiadó engedélyezi a szerzői archiválását. A lektorálás utáni változat felismerhető a baloldali margó mellett futó számsorról, ami azonban nincs mindig ott. Ez az a verzió, amit a kiadó visszaküld a szerzőnek javításra. Nem ritka, hogy egyes sorok pirossal vannak kommentelve, sárgával kiemelve. Vízjel ezen a verzió is megjelenhet, keresd az „accepted manuscript” vagy az „uncorrected proof”feliratot.
Ha ez tényleg ennyire jó, miért nem archivál mindenki?
A szerzők közül sokan nincsenek tisztában a szerzői archiválás előnyeivel. Emiatt hiába van az intézménynek repozitóriuma, a kutató nem fog vele foglalkozni. Kivéve természetesen, ha kötelező.
Vannak tudományterületek, ahol gyakrabban archiválják a pre-printeket, mint a lektorált post-print verziót. A szerzői archiválás lehetővé teszi, hogy a a tudományos közösség megvizsgálhassa a kutatást még a peer review előtt. A pre-printek minőségét ezért sok területen okkal kérdőjelezik meg. Post-print esetében nem áll fenn ez a kételkedés, hiszen az elfogadott kézirat tartalma a publikált változattal egyenértékű.
A folyóiratok gyakran kitérnek a szerzői jogsértésekre is a szerzői útmutatójukban. A kutatókat elriasztja, amikor a szerzői archiválást is jogsértésként értelmezi a folyóirat. A tudós ilyenkor okkal óvatoskodik.
„A szerzői archiválás időigényes és bonyolult.” Ez egy tévhit. Körülbelül 10 percet vesz igénybe egy cikk repozitóriumban való elhelyezésre, és ebbe beleszámoltuk a profilregisztrációt is. Szerencsére csak kevesek számára jelent valódi nehézséget az archiválási folyamat.
Open Access?
A szerzői archiválást nevezzük az open access zöld útjának. Elvégre a szerzők nyíltan hozzáférhetővé teszik a kutatásukat, mindezt ingyenesen. A zöld út nem egyenlő azzal, ha teljesen open access folyóiratban publikálunk, amikor is közlési díjat fizetünk. Ezt a módszert arany útnak hívjuk, a publikáció végleges kiadói változata lesz olvasható egy nyílt hozzáférésű folyóiratban.
Fedezd fel a repozitóriumok adta lehetőségeket!