3 perc olvasási idő
Jason Goldman a 60-Second Science című podcastjében érvelt amellett, hogy azok a civilek, akik valamilyen módon hozzájárultak egyes felfedezésekhez, megérdemelnék, hogy szerepeljenek a kutatási cikk szerzői között.

A podcastben citizen science-re példaként Jann Vendetti cikkét említik, melyben öt, Dél-Kaliforniában nem őshonos csiga felfedezéséről számol be. A kutatás nem jöhetett volna létre az 1200 önkéntes nélkül, akik nem akadémiai pályán tevékenykednek, azonban tízezer fotóval járultak hozzá a kutatói munkához. Tulajdonképpen az egész felfedezés az önkéntesek munkáján alapult. Mégiscsak érdemelnének valamiféle említést a munkájukért, nemde?


A podcastet meghallgathatod a képre kattintva.


A szerzőségnek megvannak a szabályai, nem kerülhet fel bárki a listára. A szabályokat nemcsak a folyóiratok és a tudományos társaságok hozzák. Egy korábbi cikkünkben már idéztük a KSH Publikációs etikai szabályzatát, amelyben úgy fogalmaznak, hogy

“…ha valakik a kutatás bizonyos lényeges részfeladatában vettek részt, azokat közreműködőként kell megnevezni.”

A meghatározás szerint “Mindazok, akik jelentős mértékben hozzájárultak a tanulmány elkészültéhez, társzerzőként kell szerepeljenek.”

Számos ausztrál biológus amellett érvel, hogy a szerzőség feltételeit meg kellene változtatni, és megfelelően honorálni a civil kutatók hozzájárulásait. Megfelelően, tehát szerzőként tüntetni fel őket a kutatási cikkeken. A kutatások társadalmi-politikai szemléletmódja épp változáson megy át, többnyire a szerzőséget illetően. Most van lehetőségünk a civil kutatás értékelési rendjében is változásokat hozni. Az alábbi tanulmányban azt javasolják, hogy azokat a nem szakmabelieket, akik nagyban hozzájárultak egyes tudományos felfedezésekhez, közös megnevezéssel, mint hozzájárulók csoportjaként szerepeljenek a szerzők között. Angolul ezt “group coauthorshipnek” nevezik, amiről részletesen olvashatsz a következő linkre kattintva.

Authorship Protocols Must Change to Credit Citizen Scientists

Georgia Ward-Fear. Gregory B. Pauly, Jann E. Vendetti, Richard Shine
Trends in Ecology & Evolution (2019)

A szerzők közül ketten is megszólalnak a podcastben. Egy másik esetben, szintén ausztrál kutatócsoport társult a földrész északnyugati földbirtokosaival, egy projekt keretein belül közösen vizsgálták a fehértorkú varánuszokat. A folyóiratok több ízben azonnal elutasították a “Balanggarra Rangers” társszerzők közötti szerepeltetését, végül mégiscsak sikerült meggyőzni néhány folyóiratszerkesztőt, “B. Rangers”-ként maradhattak a sorban.

Abban az esetben, ha a hozzájárulás egyetemi hallgató részéről történik, aki tudományos pályára igyekszik lépni, nem szenved kérdést a társszerzőségre való joga. Civil kutatók esetében azonban már nem ilyen egyszerű a helyzet.

A Nature egy 2001-es közleménye remek példa a fent ecsetelt problémára. A publikáció egyetlen szerzője az International Human Genome Sequencing Consortium. A konzorcium tagjait, továbbá minden közreműködőt egy mellékletben sorolnak fel.

Szerinted a civil kutatók helye ott van a társszerzők között?

Mutasd meg másoknak is:
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük