A podcast angol nyelvű, egyelőre 3 epizód érhető el. Tematikája szorosan kapcsolódik a tudományos publikálás rejtelmeihez, kialakulásához és az Open Science mozgalomhoz.
Aki gyakran olvas minket, a tudományos publikálás alapvető lépéseivel valószínűleg már tisztában van. A kutatási eredményeidet a szakma által elvárt formában összefoglalod egy kéziratban, majd elküldöd egy megfelelő folyóirathoz, abban bízva, hogy megjelentetik. A szerkesztők alaposan leellenőrzik, hogy a dokumentum megfelel-e az általuk meghatározott minimum elvárásoknak és rendelkezik-e azzal a hozzáadott értékkel, amely növeli a folyóirat olvasottságát.
Ezt követi a peer review , ahol a tudományterület elismert szakértői ellenőrzik, hogy az adatok alátámaszthatók-e, valamint hibákat keresnek a metodológiában. A javított munka visszakerül a kiadóhoz, ahol betördelik, végül pedig megjelentetik. Az ember azt hinné, hogy ebben a folyamatban szoros együttműködés van a tudományos folyóiratkiadók és a tudóstársadalom között. Valójában nem teljesen ez a helyzet, hiszen, ha biznisz szempontból vizsgáljuk ezt a kapcsolatot, nem emberbaráti non-profit szervezetekkel találkozunk, hanem üzletközpontú vállalatokkal, akik számára a profit a legfontosabb szempont.
Az természetes, ha egy vállalat a kiadásait fedezni próbálja, viszont a tudományos publikálás költségrendszere nagy fejtörést okoz a tudósközösség számára. A probléma ott kezdődik, hogy a kutatás folyamatában a szükséges eszközöket a professzorok és az intézmények (egyetemek) szerzik be, gyakran pályázatokból. A tudományos felfedezések legjavát az adókból finanszírozzák.
A kutatók célja, hogy az eredményeket megosszák a nagyérdeművel, ideális esetben ingyenesen. A peer reviewt szintén más kutatók végzik el, ám ezért pénzt nem kapnak. Ha a megjelent cikkeket el szeretnénk olvasni, a kiadónak kell fizetnünk, nem a szerzőknek, nem a szerkesztőknek – lásd folyóiratelőfizetések vagy darabáras cikkek. A probléma itt tulajdonképpen nem is a rendszer és annak működése, hanem az előfizetések túl magas ára. Az ilyen jellegű költségek egyre és egyre feljebb kúsznak, olyannyira, hogy a nagy költségvetésű, tudománnyal foglalkozó intézményeknek, egyetemi könyvtáraknak is nehézséget okoz.
Kapcsolódó: Európa egyetemei összeroskadnak a Big Dealek költségei alatt
A másik tényező, amiről érdemes beszélnünk, hogy a piacot 3-4 nagy kiadó dominálja, az intézményi előfizetések kb. 58%-a őket illeti meg. Emellett pedig vegyük figyelembe, hogy az online folyóiratok előállítási és működtetési költsége sokkal kevesebbe kerül, mint a hagyományos print-médiáé, viszont az előfizetés költségében nincs számottevő különbség. A nagy kiadók így plusz 40% profittal gazdagodnak.
Ennélfogva, a jó pozícióval rendelkező, nagy tudományos kiadók számára nem akadály az előfizetési és a publikációs díjak folyamatos növelése.
Mi vezetett a rendszer sajátos kialakulásához? Erre a kérdésre keresi a választ a Labor ins Ohr podcast első epizódjában Bernd Daller és Christoph Wenzl.