A Creative Commons licenszeket talán nem kell bemutatni az Instantscience olvasóinak, hiszen a tudományos kommunikáció és a nyílt hozzáférés egyik leggyakrabban használt eszközeiként tartjuk őket számon. A creativecommons.org nemrég arról írt, hogy a No-Derivatives licenszük sok esetben félrevezető lehet, érdemes jól megfontolni a CC-licensz kiválasztását.
A No-Derivatives licenszek (pl. a CC BY-ND vagy a CC BY-NC-ND) lehetőséget adnak a tudományos munka másolására és terjesztésére, viszont korlátozzák a változtatás módját, például nem lehet frissíteni a cikk tartalmát, sőt, más nyelvre lefordítani sem megengedett. Röviden tehát az emberek nem adaptálhatják a munkát a saját igényük szerint.
A kutatók azonban pont olyan munkát végeznek, amelyben kulcsfontosságú más kutatási cikkek adaptálása. Kutatási cikkek azért születnek, hogy olvassák őket, hogy hatással legyenek a tudományra, emiatt a cikkek szerzőinek biztosítaniuk kell a lehetőséget arra, hogy mások újrafelhasználják az általuk tett felfedezések eredményeit és adatait. A tudomány csak akkor lehet gyümölcsöző, ha a kutatók támaszkodhatnak a kutatói közösség felfedezéseire és eredményeire, azokat újrafelhasználhatják, módosíthatják – például más szemszögből közelíthetik meg ugyanazt a kérdést –, és építkezhetnek a kollégáik által végzett munkára. Az open access többnyire ezt lehetővé teszi számukra.
OA vagy nem OA?
A Creative Commons bejegyzésében az olvasható, hogy az ND-licenszek nem számítanak open access licensznek, nem véletlenül javasolja a Budapest Open Access Initiative is a CC-BY licensz használatát a legtöbb esetben a No-Derivatives verzió helyett. Azonban a nyílt hozzáférés módszertana nem ennyire fekete-fehér.
A CC-BY-NC-ND licensz teljesíti a hozzáférés feltételét, ezért nem mondhatjuk az ilyen licensz alatt megjelent publikációkról, hogy ne lennének open access. Az viszont igaz, hogy a cikkben megjelent eredmények felhasználását erősen korlátozza az ND-kitétel. Különböző hivatalos dokumentumok esetében viszont különösen hasznos a No-Derivatives figyelmeztetés, hiszen ezzel a hozzáférés és a terjesztés lehetőségét feltétel nélkül biztosítják, viszont megakadályozzák a dokumentum lényegében történő módosításokat.
A tudományos cikkek esetében azonban kifejezetten hátrányos is lehet az ND-végződéssel rendelkező licensz választása. Már csak annyiból is, mert megakadályozza az eredmények más nyelvre történő lefordítását így a kutatási hatást, valamint a terjesztés lehetőségeit is korlátozza.
A No-Derivatives korlátozás ugyanakkor megakadályozza a cikkben szereplő ábrák és diagramok újra felhasználását is, kivéve természetesen, ha ezek a részek külön licenszt kapnak.
Nem minden tilos!
Az ND licenszek végsősoron nem tiltják teljes mértékben a tudományos cikkek újrafelhasználásának lehetőségét. A CC-licenszek nem terjednek ki azokra a jogokra, amelyek a szerzői jogok alóli kivételek és korlátozások alkalmazásából fakadnak. Szabad tehát idézni a No-Derivatives licensz alatt megjelent közleményekből, szabad róla review-t és kritikát is írni bizonyos szabályok betartásával.
Emellett különbséget tehetünk a kutatás reprodukálása és a kutatást alapul véve, arra építkezve új eredményeket közlése között. Amennyiben a No-Derivatives licensz alatt megjelenő közleményt arra használod, hogy illusztrálj vele és példaként említs belőle egy részt, azzal nem sérted meg a licensz által szabott korlátozásokat. Egy teljes kutatás alapjául viszont nem szolgálhat.
Kérj engedélyt!
Ha ND-licensz alatt megjelent közleménnyel van dolgod és a licensz nem engedi, hogy adaptáld azt, felkeresheted a szerzőt ezzel kapcsolatban. A szerzőnek joga van egyedi licenszt adni ilyen esetekben, azonban ezek nem kívánt költségekkel is járhatnak.
A legjobb CC-licensz
A Creative Commons ajánlása szerint a tudományos közleményeket CC-BY licensszel, az adatokat pedig CC0-val érdemes ellátni, ugyanis ezek biztosítják legszélesebb körben az open access előnyeit.
Forrás: Why Sharing Academic Publications Under “No Derivatives” Licenses is Misguided