A kutatók negyede nem tudja, mi a plágium – jelentés 2018-ból

A megkérdezettek közül többen úgy nyilatkoztak, hogy egy korábbi tanulmányból anyagot felhasználni nem számít plágiumnak, függetlenül attól, hogy idézik-e vagy sem.

A világ kutatóinak 25%-a nincs tisztában a plágium és a publikációs etika alapelveivel, egy újonnan nyilvánosságra hozott kérdőív szerint – írja a Business Standard.

Miről szólt a vizsgálat?

A “Tudományos publikálás a szerzők szemszögéből: Globális felmérés 2018” című jelentés a kutatási cikkek több aspektusát vizsgálja, ír például a kézirat elkészítésének kihívásairól, a folyóiratokkal való kommunikációról és a szakmai bírálat egyes lépéseiről. Több, mint 7000 indiai, koreai, japán, portugál és kínai kutatót kérdeztek meg a tudományos publikálással kapcsolatban.

A válaszadók jelentős része – 25%-a – nem pontosan, vagy egyáltalán nem tudta, mi minősül plágiumnak, mi az az ismételt benyújtás, vagy ki jogosult szerzőségre. 31% számára ismeretlenek voltak a már működő etikai szervek és irányelveik, mint például a Committee on Publication Ethics (COPE) vagy az International Committee of Medical Journal Editors (ICMJE).

Az viszont jó hír, hogy viszonylag kevesek számára okozott nehézséget a kézirat elkészítése során megfelelni az etikai irányelveknek. A jelentés szerint a válaszadók egynegyede úgy véli, nem számít plágiumnak más szerzők szavainak átfogalmazása formális idézés nélkül, vagy szó szerint idézni őket idézőjelek nélkül. Nagyobb köd viszont az ön-idézés és az önplágium fogalma körül volt. A legtöbb interjúalany szerint a saját, korábban publikált tanulmányaikat idézni nem minősül plágiumnak és még az idézést sem fontos jelezni. – olvasható a jelentésből.

76% szerint a nemzetközi folyóiratba szánt publikáció elkészítésének legnehezebb része a kézirat fázis, míg 66% érzi úgy, hogy a folyóiratok irányelvei nem egyértelműek, és/vagy hiányosak.

A nehézség sok esetben a megfelelő angolság kérdésével hozható kapcsolatba. A publikációs iparág képviselőinek nagyobb figyelmet kell fordítania arra, hogyan lehet minimalizálni, vagy ideális esetben teljesen megszüntetni ezt a terhet a nem angol anyanyelvű szerzők esetében, hiszen nem érdemes visszautasítani egy olyan kutatást, ami alapvetően tudományosan helytálló csak amiatt, mert a szerzők egy regionális nyelvezetű folyóiratot választottak.

25% azért elég sok, nem?