Ha valaki azt mondja “open access”, mi jut elsőként az eszünkbe? Mit teszünk nap mint nap azért, hogy a tudomány nyíltan hozzáférhető legyen?
Napjainkban úgy tűnik, az open access-szel kapcsolatos kérdések megvitatása állandó szereplők feladata. Az OA közösség – tehát azon szervezetek és személyek összessége, akik aktívan támogatják a nyílt hozzáférést, akik különböző open access kezdeményezések előkészületeiért felelnek, mint például az intézményi repozitóriumok, lobbicsoportok, vagy más publikálással kapcsolatos kezdeményezések, – tagjai között egyre erősödik az egyetértés, miszerint az open access meghatározása a Berlin Declarationban foglaltak szerint értendő.
Az OA két legfontosabb eleme a
(1) korlátlan hozzáférés biztosítása a teljes tudományos munkához és annak kiegészítő anyagaihoz,
(2) mindez szerzői jogi korlátozásoktól mentesen.
Az OA célok elérése érdekében több modellt is alkalmaz a tudományos közösség. Az arany úttal a publikációk a megjelenés pillanatától nyíltan hozzáférhetőek. A zöld út pedig a hagyományos előfizetéses folyóiratokban megjelent publikációk nem végleges verzióit teszi nyilvánossá, gyakran némi időkorlátozás után.
A modellek nem versenytársai egymásnak, egyikről sem mondható el, hogy jobb lenne a másiknál. Gond nélkül tudnak egymás mellett létezni a tudományos világban. Ami nem fenntartható viszont, az a díjfizetés kérdése. Választanunk kell, hogy egy olyan világot szeretnénk, ahol ingyenesen elérhetőek a tudományos eredmények, vagy egy olyat, ahol magas költséggel jár a hozzáférés. Ez az OA közösség számára is érzékeny pontot jelent, a támogatók között sincs teljes egyetértés. Egy viszont biztos: az egyiknek mennie kell.
A konszenzus hiánya a szerzőkre is nagy hatással van. A célok különbözősége miatt a publikálás jövőjéről kell dönteniük. Az OA pártolók közül sem mindenki hisz abban, hogy minden tudományos munkának nyíltan hozzáférhetőnek kellene lennie. Akik szerint viszont igen, ők sem biztosak abban, hogy milyen módszert kellene alkalmazni ennek érdekében. Például: kell-e embargó?
Vázolom a problémát. Egy rakás open access kezdeményezés született az elmúlt évek során és ahányan vannak, annyiféle irányelvet tartanak fontosnak.
Az open access különböző meghatározásai
- A Berlin Declarationben foglaltak szerint a hozzáférés ingyenes és ún. intézményi repozitórium keretein belül történik. Ugyanakkor nem elvárás, hogy a publikáció megjelenésétől azonnal elérhető legyen a repozitóriumban. Szerzői jogi értelemben a közlemények szabad felhasználásúak, viszont az erről szóló meghatározás fölöttébb bizonytalannak tűnik. Az open access elvei nem csak a természettudományokra, de a minden tudományterületre kiterjednek.
- A Bethesda Statement nagyjából ugyanezt az elvet követi, egy nagy különbséggel: a publikációt megjelenését követően azonnal föl kell tölteni intézményi repozitóriumba. Emiatt viszont felmerül az embargó kérdése.
- Budapest Initiative: a hozzáférés ingyenes, a tudományos munka szabad felhasználású. A szerzőnek jogában áll ragaszkodni a megfelelő idézettséghez. A BOAI-ra jellemző, hogy főleg a szakmailag lektorált tudományos publikációkat helyezi előtérbe.
- A SPARC és a SPARC Europe is úgy definiálja az open accesst, mint ingyenes hozzáférés a tartalomhoz. A SPARC a szerzői jogi félreértések elkerülése végett a CC-BY licensz alkalmazását preferálja, ugyanakkor nem várja el a repozitóriumi archiválást. Ezt a módszert csak egy lehetőségként említi a számos nyílt hozzáférést biztosító módszer közül.
- Ezzel szemben a DOAJ (Directory of Open Access Journals) nem ragaszkodik a CC-BY-hoz, az adatbázisban listázott folyóiratok közül több is szigorúbb licenszt alkalmaz. A nyílt hozzáférésű világban nagy szó, ha a DOAJ szerepeltet egy folyóiratot, így viszont nagy problémát jelent a pontos definíció hiánya. Az OASPA szintén nem tiltja a korlátoltabb Creative Commons licenszeket, azonban a CC-BY-t ajánlja.
- A Ghent Declaration számos elemében egyezik a SPARC elveivel, ám kevésbé szigorú az újrafelhasználást illetően. Ennek módjáról azonban nem közölt egyértelmű meghatározást.
- Csak hogy fokozzuk a zűrzavart, különbséget kell tennünk az open access publikációs modell és a nyílt hozzáférés között. Abból a szempontból nem mindegy, hogy mit hogyan definiálunk, hiszen meghatározó fontossággal bír egy adott kiadó vagy folyóirat szempontjából, hogy szerepelhet-e a DOAJ vagy a SHERPA/RoMEO adatbázisában. Itt kúszik be a képbe a hibrid és teljes OA folyóiratok harca. A hibrideket a DOAJ nem tekinti open accessnek, még akkor sem, ha a publikációk nyíltan hozzáférhetőek, mert a szerző kifizette az ezért járó extra költséget.
Miért fontos beszélnünk erről?
Mert két inkompatibilis modell nem létezhet egymás mellett ugyanarra a folyamatra. Ugyanakkor, ha van egy célunk – ami esetünkben az, hogy a tudomány nyílt és hozzáférhető legyen –, nem hátrány ha ugyanarról beszélünk, amikor a jövőről tárgyalunk. A dolgok jelenlegi állása szerint nem tudunk úgy beszélni az open accessről, hogy ne kelljen definiálnunk minden egyes alkalommal, amikor szóba kerül. Pontos meghatározás nélkül az iparág félrevezető és nem következetes adatokkal szolgál a működéséről.
Végül, de nem utolsó sorban ez a teljes zűrzavar frusztrációt okoz a tudományos közösségben. A kiadók és folyóiratok bizonytalanul indulnak el az OA felé, gyakran inkább lemondanak a transzformációról. A szerzők számára szintén túl sok munkát jelent kibogozni az iparág bonyolult szálait, és megtalálni a számukra megfelelő modellt.
Te mit gondolsz? Elengedhetetlen megfelelő meghatározást találni az open accessre, vagy ezzel csak szükségtelen korlátok közé szorítanánk a nyílt publikálást?