Kalauz a tudományos kommunikációban
A feketelistás folyóiratokról

A feketelistás folyóiratokról

3 perc olvasási idő

A blogon már született egy írás a predátor folyóiratokról, most arról lesz szó, hogy milyen módon lehet ezekről a folyóiratokról információkat szerezni.

A múltban már több próbálkozás is volt arra, hogy egy átfogó lista készüljön, amely felsorolja az összes ilyen folyóiratot. Az első próbálkozó Jeffrey Beall volt, a University of Colorado könyvtárosa, aki a blogján (Scholarly Open Access) tett közzé egy listát az általa predátornak tartott folyóiratokról. A listán olyan folyóiratok voltak, amelyeknél nem volt szakmai lektorálása a cikkeknek, és folyóiratközlési díj (APC-Article Processing Charge) megfizetése esetén bármely cikk megjelenhetett az adott folyóiratban. A folyóiratok kiadói több rágalmazási pert indítottak Beall ellen, aminek a vége az lett, hogy 2017 januárjában felszámolta a blogját.

Érdemes megjegyezni, hogy Beall listája ellen többen is kritikával éltek, a kritikusok többek között az átláthatóság hiányát említették, illetve azt, hogy a listáról nehéz lekerülni, ha egyszer már felkerült rá az adott folyóirat.

Egy hasonló lista megtalálható a Cabells Scholarly Analytics weboldalán, ahol több különböző indikátor alapján határozzák meg azt, hogy egy folyóirat predátor-e vagy sem. Ennek az oldalnak a használata azonban előfizetéshez kötött, így aki nem akar/nem tud egy ilyen szolgáltatásért fizetni, az a következő lehetőségek között választhat. A Think, Check, Submit oldal abban segíti a kutatókat, hogy azonosítsák a megbízható folyóiratokat egy ellenőrzőlista segítségével.

Azután, hogy Jeffrey Beall blogja elérhetetlenné vált, egy csapat tudós és információs szakember úgy döntött, hogy újjáéleszti az eredeti listát. A lista anonim módon működik, a fenyegetések és a perek elkerülése miatt az üzemeltetők nem vállalják a nevüket a nyilvánosság előtt. Ez a lista a  https://predatoryjournals.com oldalon érhető el. Egy ehhez hasonló lista megtalálható a https://beallslist.weebly.com oldalon. Itt Beall eredeti listájának archív változata mellett frissítések is megtalálhatók azokról a kiadókról és folyóiratokról, amelyeket az oldal működtetője predátornak tart. Ennek az oldalnak a működtetője sem kívánja nyilvánosságra hozni a nevét a fent említett okok miatt.

A tapasztalatunk az, hogy csupán adatok alapján teljes bizonyossággal nem mindig állapítható meg, hogy valóban csaló-e egy folyóirat. Amellett, hogy szerepel egy listán, – vagy épp egyik feketelistára sem került fel –, számos olyan tulajdonságot kell azonosítanunk, amik megtéveszthetnek egy gépi mechanizmust. Minden esetben érdemes jól körbejárni a folyóiratot, mielőtt beküldjük a kutatásunkat közlésre.

Mutasd meg másoknak is:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük