Elgondolkodtál már valaha azon, hogy vajon honnan ered a nyílt hozzáférésű tudomány ötlete? Hol kezdődött, mikor, és miként nőtte ki magát egy olyan mozgalommá, amit ma ismerünk?
Úgy gondoltuk, – ha már a home office és a távoktatás is így divatba jött –, visszaemlékezhetnénk az Open Science kezdeti éveire, az eddig megtett útra.
A kezdetek kezdete: BOAI
2002 év elején egy rövid közlemény észrevétlenül bukkant fel az interneten Budapest Open Access Initiative (BOAI) címmel, ami egy 16 fős társaság lelkes munkáját foglalja össze az Open Accessről. A résztvevők elszántságának köszönhetően a kifejezés egyhamar mozgalommá nőtte ki magát. Peter Suber, a mozgalom egyik kiemelkedő alakja így vélekedett a nyílt hozzáférésről:
„Egy régi hagyomány és egy új technológia egyesülése példátlan közjót eredményez.”
Peter Suber
2003, Bethesda
A 2003-as bethesda-i találkozón Mark Walport, a Wellcome Trust igazgatója kijelentette, hogy a támogatásra pályázók közleményeit nem szabad összetársítani egy folyóirattal sem. A verseny, amelyet kizárólag a folyóiratok köré terveztek, de aztán kiterjesztettek egyének, intézmények és még országok értékelésére is, csak a kiadókat szolgálhatja: a folyóirat válik a tudományos eredmény legfőbb mércéjévé.
A kiadóknak – az Impakt Faktornak köszönhetően – sikerült összekapcsolni a a szerzők sorsát a folyóiratokéval. A hivatkozás-alapú mérési módszer megalkotásáért Eugene Garfield informatikusnak lehetünk hálásak, 2017-ben hunyt el, 91 évet élt. Ez erősíti a folyóiratok kiváltságos helyzetét, és biztosítja, hogy a kommunikációs rendszer inkább a folyóiratok rendszerét szolgálja, mintsem fordítva.
A 2002-es BOAI óta az Open Access jellege határozottan megváltozott: egy maroknyi, csekély jelentőségű mozgalomból, a kiadók, könyvtárosok, finanszírozók, kutatási adminisztrátorok és kutatók közötti viták középpontjába került. A tudomány két önálló réteget igényel. Az egyikben a tudományos ismeret megfelelő terjedése szabad utat kap. Nevezzük ezt “hálózat-semlegességnek”. A másikban történik az értékelési folyamat – úgy, ahogy kellene- tehát maguknak a tudományos közösségnek az értékei és céljai alapján, nem pedig a kiadó által kedvelt manipulált mutatók alapján.
Berlin Declaration
A legtöbb kutatásfinanszírozó egyetért abban, hogy a közpénzből finanszírozott kutatások mind nyíltan hozzáférhetők legyenek. A kiadók ennek a kezdeményezésnek sokáig ellenállnak, ezért először csak 2008-ban sikerül az NIH-nak bevezetnie az USA-ban.
A Berlini Nyilatkozat a következőt írja le: “A nyílt elérhetőség valójában akkor valósítható meg, ha a tudományos ismeretek minden egyes szerzője és a kulturális örökség minden egyes birtokosa ennek aktív elkötelezettje.”
APC-k és Big Deal-ek
Az Open Access megvalósítása számos kérdést vetett fel. Először is a folyóiratoknak megfelelő üzleti modellt kellett találniuk, másodszor azoknak a szervereknek az irányítását volt szükséges megszervezni, amelyek az –„önarchivált” írásokat tartalmazzák. Új üzleti modell került bevezetésre, az Article Processing Charge (APC) (cikkfeldolgozási díj), amit eleinte a BioMed Central, majd a Public Library of Science (PLOS) is elkezdett alkalmazni. A tudományos sajtó ezt követően nem sokkal bevezette a „Big Deal” gyakorlatát, amely azt jelenti, hogy azok az intézmények, amelyek teljes folyóiratcsomagokhoz vásárolnak hozzáférést, kedvezményben részesülnek. Később erről is kiderült, hogy nem a legmegfelelőbb az intézmények számára.
Európa egyetemei összeroskadnak a “big dealek” költségei alatt
OpenAIRE
Az OpenAIRE (Open Access Infrastructure Research in Europe) az Európai Bizottság által támogatott projekt, ami összekapcsolja a repozitóriumokat az Európai Unió országai és a néhány pártoló ország, mint Norvégia és Törökország között. Az OpenAIRE fontos jellemzője az, hogy bár egy hatalmas adattárolóból, vagy ha úgy tetszik repozitóriumból indult, egy teljes hálózat kiépítése felé tart. Ez vezetett egy olyan osztott rendszer kialakításához, ami lehetővé tette a dokumentumok visszanyerését.
A szervezet mái napig nagy erőkkel fejleszti és támogatja az Open Science tevékenységeket.
Hibridek és predátorok
David Prosser, aki az előfizetéses folyóiratok átalakulásának biztosítását tanulmányozta, elképzelése szerint ideális esetben a szerző választhatna, hogy cikkét nyíltan elérhetően kívánja-e közölni, vagy sem. Ötlete számos kiadót inspirált meg, így került bevezetésre a hibrid folyóirat-modell. Az ilyen típusú előfizetéses folyóiratok lehetőséget adnak arra, hogy a közlemények nyílt hozzáférésű formában jelenjenek meg, ennek költsége pedig a szerzőt terheli.
A kreatív üzletembereknek „köszönhetően” megjelentek a „predátor” folyóiratok, amelyek színvonalas folyóiratoknak állították be magukat, miközben a szakmai bírálatot egyáltalán nem, vagy csak nagyon csekély minőségben biztosították.
Krízishelyzetek
A kommunikáció fontosságának legjobb példája, amikor vészhelyzet áll elő. Mint a tudomány aktív megfigyelői, nap mint nap álmélkodva figyeljük a tudományos közösség viselkedését, amit a koronavírus kapcsán tanúsítanak. Az Open Science eszközeivel úgy zsonglőrködnek, mint még soha. Erről már írtunk mi is korábban. A COVID-19 azonban nem az első olyan járvány, melynek során a kutatók a nyílt hozzáférésre támaszkodtak.
Az Ebola és a Zika nevű járvány megjelenése arra kényszerítette a kutatókat és néhány tudományos kiadót, hogy nyíltan elérhetővé tegye a szükséges szakirodalmat a járvány elleni küzdelem megsegítése érdekében. A hozzáférés azonban nem korlátozódhat csak válsághelyzetre, hanem arra hivatott, hogy megosszuk egymással a tudást.
„….az irodalom szabadon elérhető lesz, amikor az olvasók letölthetik, másolhatják, megoszthatják, kinyomtathatják, vagy újra felhasználhatják, pénzügyi, technikai, jogi korlátozások nélkül.”
BOAI
Forrás: Jean-Claude Guédon: Open Access: Toward the Internet of the Mind