Előző bejegyzéseinkben már sorra vettük a tudományos kézirat részeit, mint a cím, absztrakt, és ide tartozik maga a struktúra is. Most pedig a konklúzió, azaz a következtetések formai követelményét nézzük meg közelebbről, mit kell és mit nem kell tartalmaznia.
Miben különbözik a konklúzió az absztrakttól?
Lássuk csak, miben állhat a különbség, mikor mindakettő rövid, jellemzően egyetlen bekezdés, lényeges információkat tartalmaz, és elsősorban azoknak szól, akiknek nincs idejük a teljes publikációt elolvasni. A különbség a céljukban rejlik: az absztrakt azoknak szól, akik még nem tudják eldönteni, hogy hasznos, érdekes lehet-e számukra a cikk, míg a konklúzió azoknak, akiknek bár szintén nincs idejük a teljes cikk elolvasására vagy nem szakértői az adott tudományterületnek, ellenben kíváncsiak a kutatás legfontosabb kimenetelére. Különbség még, hogy az absztrakt terjedelme korlátozva van (rendszerint 250-300 szó), míg a konklúziónál nincs ilyen megkötés, de általában rövidek.
Mit NE tartalmazzon a konklúzió rész?
Jelen esetben fontosabb először arról írni, hogy mik azok, amelyeknek nincs helyük ebben a részben, mert gyakori hiba, hogy egyfajta összefoglalóként kezelik a szerzők.
Lássuk csak mit ne foglaljon magába:
- alkalmazott módszereket
- kapott eredmények részleteiben történő bemutatását
- hivatkozásokat
- táblázatokat
- ábrákat
- rövidítéseket
Mit tartalmazzon a konklúzió rész?
Megteheted azt, hogy a bevezetés részből átemeled a célkitűzéseidet. Előfordulhat az a helyzet, hogy az összegyűjtött adatokból nem lehet egyértelmű, hosszú távú következtetéseket megállapítani. Az ilyen esetben (is) az őszinteség a legjobb. Bátran le lehet írni, hogy további vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy végleges következtetéseket lehessen levonni.